Kidőlt keresztfának nem köszön már senki

In memoriam Zsazsa tax

Kedves Szentjánosbogaraim!

            Rég óta nem írtam nektek semmit, a testemmel együtt az agyam is karanténba vonult. De most, az élet mégis csak megszólalásra kényszerít. Pályatársam, Zsazsa Tax nemrégiben bekövetkezett halálával én lettem a magyar transzvesztiták doyenje, korelnöke. Ezért úgy érzem, hogy kötelességem megemlékezni Zsazsáról. Először is elárulom polgári nevét: Nyíri Dánielnek hívták. Sok gyermekes családba született, ahol édesanyja korán felfedezte kisfia másságát, ezért azt mondta testvéreinek, hogy „bemutatom új húgocskátokat, Zsazsikát”.

A pisze orrú, gömbölyded kisfiú boldog gyermekkora innentől kezdve biztosított volt. Kezdeti transzvesztita szárnypróbálkozásairól nem sokat tudunk. Egy bizonyos: a nyolcvanas években, Hemző Ilona által szervezett, Moulin Rouge béli, egyszeri transzvesztita show sztárjaként, teljes fegyverzetben lépett közönsége elé. Saját, csilingelő szopránján adott elő fergeteges operett- és táncdalokat. Zentai Annára erősen emlékeztető habitusa azonnal sok-sok nézője kedvencévé tette.

            Pár évvel később megnyíltak az első meleg szórakozó helyek, bárok, így én már a Lokálban, az Arizónában és a Tungsram udvar béli Angyalban is felléptem kis csapatommal, a Csodálatos Mandarinokkal. Zsazsa később többször a szememre vetette, hogy én nem segítettem az ő akkori színpadra kerülését. Erre egyetlen, de komoly mentségem, hogy nem is tudtam Zsazsa létezéséről. A Tungsram udvarban közben művészeti-vezető váltás történt: „Lady Dömper” helyett Hatvani Attila személyében. Ő lelökött minket a kiérdemelt trónusunkról és a Mandarinok helyett Zsazsa Taxot vette be a rendszeres műsorba. Sajnálatos módon a Zsazsánál jóval fiatalabb pályatársai nem tudták sem elviselni, sem megérteni a náluk több, mint kétszer idősebb Zsazsa sikerét. Ők csak egy konkurens, nyivákoló öregasszonyt láttak benne, semmi egyebet. Ezért aztán szervezett hadjáratot indítottak ellene. Szűk táboruk közvetlenül a színpad szélére állt, ahol huhogással, kacsingatással igyekeztek őt megzavarni. Gyakran éjszaka is többször felhívták, de nem szóltak a telefonjába. Mind erre a frissen debütált és a közönség zöme által pajzsra emelt Zsazsa nem volt felkészülve. Ezek az alantas támadások késztették arra, hogy sündisznő állásba helyezkedjen és minden, felé irányuló mozdulatot vagy mondatot sértésként fogadjon és visszavágjon. Sajnos, ez a magatartása már akkor sem változott, amikor megszilárdította helyét a szakmában és támadói is belefáradtak a zaklatásába.

            Később, az Angyal helyszíne megváltozott: a Tungsram udvarból a Szövetség utcába költözött. A meleg élet ebben az időben élte a szabaddá változásának fénykorát. Ekkoriban gyakran léptem fel együtt Zsazsával és a Mandarinokkal is a Szövetség utca színpadán. Együtt énekeltünk, táncoltunk, bohóckodtunk a Gerényi Kati által színpadra állított Hairben és a Három nővér musicalesített változatában is. Utóbbiban Posta Irénke játszotta Olgát, Zsazsa Mását, én pedig Irinát. Nem sokkal előtte váltunk meg rendkívül ügyes, de egyre növekvő igényű sminkesünktől, Feritől. Gyorsan vettünk egy pár parókát, de az arcunk kifestéséhez ügyetlenek voltunk. Első rémísztő próbálkozásaimat látva Zsazsa kedvesen és önként felajánlotta, hogy eljön hozzám és megtanít kifesteni magam. Ez nagyon nagy szó volt, mert ebben a támadó és irigy világban, akkoriban, nem nagyon segített senki, senkinek. Tanfolyama több hétig tartott melynek végére közösen kialakítottuk azt az arcot, amit a mai napig is használok.

            Zsazsa kettős lénye már az első látogatásakor megmutatkozott. Amikor kávéval kínáltam, kiderült, hogy ő csak a főzött kávét hajlandó meginni. Ezt a szerény óhaját körülbelül úgy adta elő, olyan ellentmondást nem tűrő stílusban és hangon, mint amikor a hajóskapitány beleordít a hajókürtbe és utasításokat mennydörög. Megszeppentem és átszaladtam az Erzsébet presszóba hozni igazi főzött kávét. Egész kapcsolatunk ebben a szellemben folytatódott: egy puszi – egy pofon. Sajátságos humorát, pikírt, csipkelődő megjegyzéseit mindig nagyon élveztem. Bár, amikor megpróbáltam viszonozni, nem mindig fogadta azt örömmel.

Ekkoriban érte a legnagyobb siker és megtiszteltetés, amikor meghívták a heti hetes női változatába rendszeres tagként. Ezzel egy csapásra országos ismertségre tett szert. Állandó meghökkentő pillanata volt, amikor nyílt színen lekapta a parókáját. Ez már-már a védjegye lett.

            Sok év telt el azóta. Az Angyal bezárt, Zsazsa visszavonult és már én is a visszavonulás szélén táncolok. Visszavonulása után Zsazsa énektanításba kezdett. Tanítványai között szerepelt Szulák Andrea, Kiss Mari Nagy Attila és Novák Angéla is.

Nyolcvan felé járt, amikor megrohanták a betegségek. És végül a Covid vitte magával.

            A Nemzeti sírkert szóró parcellájában az Óz nagy slágere, a Szivárvány-dal hangjaira szórták szét hamvait. Sajnos e végső aktuson szomorúan kevesen vettek részt, régi, zajos sikereinek tanúi távol maradtak. Úgy látszik, a hallgatásban töltött utolsó évei megtörték e művész varázsát.

            Ezért jutott eszembe a címbéli sor, amit a tanítványától Nagy Attilától hallottam: „Kidőlt keresztfának nem köszön már senki.”

Nyugodj békében Zsazsika!

Egy tökéletes nap

Kedves Szentjánosbogaraim!

Nagy napra virradt július 11-én az LMBTQ közösség! Olyasmi történt ezen napon, ami még sohasem eladdig! Kicsiny közösségünk  6 szép szál virága azon elhatározásra jutott, hogy több, mint 10 éves sőt az egyik csaknem 24 éves élettársi viszonyukat meghaladván tartós élettársi kapcsolatra lépnek. A 3 pár, kik amúgy jó barátoknak is tekintik egymást, szép sorjában, ki-ki saját választott zenéjére vonult az Erzsébet téri anyakönyvvezető elé és félkörben elhelyezkedtek a nagy asztal előtt. 

Zoli és Bélus Adéle Someone like You c. számának gyönyörű refrénjére, Pisti és Gábor Cserháti Zsuzsa Én leszek című opusára, mely szerelmük fellángolására is emlékeztette őket, Béni és Péter pedig, mondván, hogy új világ kezdődik az életükben Dvorák Új világ szimfóniájának hangjaira foglalta el a helyét.

Külön érdekessége volt a ceremóniának, hogy 2 pár Zoli és Bélus, valamint Béni és Péter tetőtől talpig azonos ruhát viseltek. A Terem üres volt, vendégeket senki sem hívott. Csak a fotós barát csattogtatta a masináját. Azaz hogy majdnem volt csak üres a terem, mert az egyik zugában szerényen,  de örömmel bújt meg Péter  szépséges fia, és az ő barátja, aki nem kevesebb kellemmel és erénnyel büszkélkedhetett.

Brigitta, az Anyakönyvvezető szívhez szóló, ám rövid beszédet mondott mély átéléssel, majd egyenként megkérdezte a megjelent párokat szándékuk komolyságáról. A határozott férfias IGENek után a megjelenteket élettársaknak nyilvánította. A temérdek aláírás után, – amelyek alatt Verdi Traviatájának pezsgő áriája szólt az Isteni  Callas előadásában , –  került sor a gyűrűk felhúzására, majd a páronként kötelező csókra.

Mindenki boldogan gratulált mindenkinek. És ha már pezsgő ária, akkor összecsendült sok pezsgővel teli pohár.

Az est egy elegáns étteremben elköltött vacsorával ért véget, a közeli Sas utcában. Minden kifogástalan volt. Egy tökéletes nap tökéletes befejezése!

Mr Magnum II.

És ímé, megszületett a riport második része

Mr Magnum  II.

Nagyot ugrunk az időben. Hirtelen 2020 verőfényes júniusában landolunk. Egy szép sok ablakos ház ajtaján csöngetek. János épp telefonál, amikor ajtót nyit. A fontos ember! Körülvezet szépen rendbe hozott , polgári ízlés szerint berendezett, egymásba nyíló termei során. De mégis a váratlanul nagyméretű, kellemes árnyékot adó fákkal és dús vegetációval pompázó kertjében kötünk ki. Zegzugos kerti utacskákon haladunk, a teljes szabadság jegyében. Itt egyetlen növény sincs korlátozva!

-Hamarosan ünnepled legkedvesebb és legsikeresebb gyermeked, a Magnum Szauna 20. születésnapját!

-Igen, rögtön az első hirdetésben szerepelt ez a bérlemény, ami azonnal meg is ragadta a fantáziámat. Persze azóta sokat változott. Mindig valami új, vonzó részt ragasztottam hozzá. A legbüszkébb a Jacuzzira és a szauna világra vagyok. Ezek nagy csáberővel bírnak.  No és nem utolsó sorban a rendszeres műsoraink tették lehetővé Poopsie Galore megszületését is! Megízlelhettem a szórakoztatás örömét és a közönség szeretetét is! Bár sajnos Erzsikét néha jobban szeretik, de sebaj!

– Nem ez volt az egyetlen újításod, hiszen Te vezetted be és vitted sikerre a White partykat is. Hozzá kell tennem, hogy az én segítségemmel is, mert többször felléptem ezeken.

-Igen, nagyon szerettem, amiket csináltál. Aztán rendszeres meleg bulikká alakultak, több helyszínen igazi meleg ünnepekké váltak. Sok örömet szerezve a közösségnek. De sajnos egy idő múlva ellaposodtak, és belefáradtam a szervezésükbe is.

-De rögtön belevágtál a Na végre kiadásába, egy új  meleg magazint hoztál létre, amely részben elbúcsúztatta ugyan a Mások újságot, de ingyenességével, színes, korszerűbb külsejével nagyot lendített a meleg sajtón! Legértékesebb rovatát persze az általam írt színi kritikák adták. Büszke vagyok, hogy kis csoportok rendszeresen megnézték az általam ajánlott előadásokat.

-Már megint magadat fényezed! Ez az én interjúm, tudod?! De pár prosperáló év után eladtam az újságot is, amely hamarosan meg is szűnt. Később még próbálkoztam  a Bambbo éjszakai bár üzemeltetésével is, de az nem jött be igazán.

-Mégis összességében jelentős változásokhoz vezetett budapesti felbukkanásod, felpezsdítetted az álló vizet! A céhlegény hazahozta a külhonban tanultakat.

-Mit jelentett a Szauna életében a bezárás, a karantén?

-Azonnal  bezártunk, mihelyt éles lett a helyzet. Mindenkit sikerült megtartanom, ha némi fizetés csökkentés árán is. Most újra kinyitottunk és szép lassan visszatér az élet, és a programok is. Én úgy érzem szinte már csak az őre vagyok a Magnumnak, már önálló életre kelt, személyi döntéseket hoz helyettem, nekem csak segítenem kell néha.

Mr Magnum I.

Az Identitás Magazin felkérésére készítettem riportot Kerekes Jánossal, a Magnum tulajdonosával, és nem utolsó sorban Poopsi Galoreként travi kolléganőmmel, aki csakúgy mint én, a szórakoztatást, a viccet állítja fellépései középpontjába.

Mr Magnum

Befejezetlen könyvelőből Poopsi Galore

Életútja majdnem olyan kanyargós és zegzugos, mint az általa létrehozott műintézmény.

Édesapja 56-os disszidensként kerül Svájcba, bár Amerikába vágyik. Lassanként egzisztenciát épít ki magának, de a cigányzenés, mulatós éjszakák gyakran repítik Orosházára. Már egy kávézót vezet, amikor betéved egy nála 22 évvel fiatalabb lány, aki festőnek készül. Lenyűgözi az egzotikus külsejű, élete delén járó férfi és hamarosan már a bölcsőben bömböl Jánosunk. Édesapja ragaszkodik hozzá, hogy megtanuljon magyarul is, ezért 6 éves korától minden nyarat magyar nagyszüleinél tölti Orosházán, ami tetszik is neki bár egy-két dolog nagyon más, mint Svájcban.

16 éves, amikor édesapja régi magyar barátja rábeszéli a családot a titokban mindig vágyott Amerikába költözésre. Amiből végül mégis a nyugodtabb, biztonságosabb Kanada lesz. Victoriában érettségizik, ahol törekvő szüleinek már szállodája van. Ott kezdi el közgazdasági tanulmányait is, amit 2 év után Vancouverben folytat.

S bár szüzességét egy nővel veszti el, hamarosan rálép az „igaz” útra. Ebben nagy segítségére van, hogy új lakóhelye Kanada 3 legmelegebb városának egyike. Szenvedélyes szauna látogató lesz, aki a szülői vigyázó szemektől távol habzsolja az életet. Az egyik meleg bárban travi műsort lát, ami melepi, de fel is villanyozza.

Vizsgái után 3 hónapos világkörüli útra indul, majd elkezdődnek a szürke könyvelői hétköznapok, amelyek untatják és éles ellentétben állnak kibontakozó színes egyéniségével. Pár éven át ingázik Zürich és Vancouver között, de az előbbit unalmas, álmos kisvárosnak találja, Vancouver viszont „túl buzi” a számára, azt mondja, olyan, mint egy meleg Disneyland, aminek szerves része és attrakciója a White party, amit az akkori barátja rendez. János a pénztárnál segít, testhez álló feladat, annál is inkább, mert mindketten női ruhában feszítenek a nagyobb felhajtás kedvéért. Az érzés a siker mély nyomokat hagy benne.

De nem nyugszik, nem teljes az élete. Rátalál egy hirdetésre, ami budapesti állást kínál. 1995 szeptemberében, pont születésnapja táján 5 bőrönddel és egy biciklivel hazaköltözik. És a hajdani céhlegények mintájára, hatalmas korszerű információ birtokában, no és persze jó üzleti érzéke és  élénk újító képzelete segítségével nekilát a hazai meleg élet  újratervezésének. Bár pár évet még a Blikk ellenőreként dolgozik, de egy hirdetés siet ismét a segítségére és rátalál arra Csepreghy utcai kissé lepukkadt fitnesz teremre, amiből hamarosan kivirágzik a Magnum Szauna!

Vége az I. résznek! Folyt köv