A boldogság nagyszerű érzése

Drága Szentjánosbogárkáim’
Kissé elhanyagoltalak Benneteket! Bocsánat érte! Talán azért nem jelentkeztem eddig, mert semmi érdemleges nem történt mostanában velem. Úgy gondoltam szép lassacskán ballagok az öregség és az elkerülhetetlen vég felé.
De ma minden megváltozott! Hamvaimból új életre keltem, mint a Phoenix madár!
S mindezt kedves , igen szertett gimnáziumi osztálytársnőmnek, Szabó Editkének köszönhetem, és köszönöm is százszor, sőt ezerszer!
Történt ugyanis, hogy 70. születésnapom előestéjén / ezt a számot még szoknom kell!/ egy sms-ben felköszöntött. De hogy hogyan?!
Fellapozta találomra pár éve kiadott önéletrajzom 101. oldalát és az onnan vett idézettel köszöntött fel, a következőképpen:
Szia Zolikám!Felütöttem a könyved: “Saját időmnél tovább élni, az emberek szívében emlékeiben.” Ehhez kívánok további évtizedeket, mert biztosan még sok terved vár megvalósításra.Külső és belső békét, harmóniát kívánok sok-sok szeretettel,jó egészségben! Edit
Drága Editkém ennél szebb ajándékot nem adhattál volna nekem! Az én könyvem szavait idézted! Hihetetlen! Megfoghatatlan! Edit, mint üveggolyót nekem adta a halhatatlanságot! Kis csoda, de csoda és az enyém! Azóta 6 centivel a föld fölött suhanok! Igen mégis van élet ,terv perspektíva 70 után is!

Élet újból megszerettelek!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.