A boldogság kék madara

Kedves kis Szentjánosbogaraim!

Régóta nem zaklattalak Benneteket butuska szösszeneteimmel, igaz nem is untattalak Titeket!

Igazán nem is tudom okát adni a hallgatásomnak, lustaságom, jóravaló restségem is biztos szerepet játszott benne. De most végre támadt egy gondolatom, amely megosztásra érdemes!

Ehhez be kell vallanom, hogy már hetek óta hűséges nézői vagyunk a Nagy Ő az Édenben ausztrál  realitynek. Szép emberek, nők és férfiak sürögnek, forognak, randevúznak, keresik a szerelmet, a boldogságot, az igazit. Persze sokat intrikálnak, harcolnak, aljaskodnak is, pont, mint a való életben.

De a vége felé 3 pár rátalál egymásra és a szerelemre! Sok filmben láttunk már ilyet, talán én is átéltem egy-kettőt, talán Ti is. De a filmekben, színdarabokban minden előre elrendezett, tuti. A saját életünkben meg sohasem mehetünk biztosra!

 De ebben a műsorban előttünk született meg a csoda, felzengett a szerelem! Ahogy eleinte óvatoskodtak, féltek az elköteleződéstől és az újabb csalódásoktól, sebektől. És aztán ahogy minden szemérmet és óvatoskodást áttörve kibuggyant belőlük a boldogság és a szerelem! A mágikus szeretlek szó kiröppent a szájukból és önálló dalra fakadt!

És akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy a boldogság, a szép, a jó mindig itt lebzsel a közelünkben! Ha egy marék ezüst port dobnánk rá kirajzolódna  előttünk az  alakja! Szívet látnánk vagy egy hattyút, egy gyűrűt vagy egyszerűen az éppen röppenő madarat, a boldogság kék madarát, csak most épp ezüstben! Mindig itt van a közelünkben, csak meg kell érezzük, lássuk! Érezzétek és lássátok! Soha ne csüggedjetek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük