Gyöngytyúk a zokniban

10. Jelenet.

(Bár. John, 50 körüli férfi és Diána a pultnál)

John:              Szebb vagy, mint valaha.

Diána:            Ah! Hagyjuk. Ez most nem fontos. Csirió. (inni akar)

John:              Várj! Mire igyunk?

(Diánát kicsit idegesíti)

Diána:            (ironikusan) A hálaadásra!…Nem mindegy?! Igyunk!

John:              (nevet) Na jó. Csirió! (isznak)

Diána:            Ti itt Amerikába mindennek olyan nagy feneket kerítetek! Már teljesen elfelejtetted, hogy magyar vagy?

John:              Azt sose lehet elfelejteni. Csak azért mondtam hogy valamire, mert úgy gondoltam, hogy…örülök, hogy itt vagy. Hogy…a találkozásra, vagy ilyesmi.

Diána:            (flegmán) Igen, én is örülök. (az órájára néz)

John:              Menned kell valahova?

Diána:            Ja, nem, csak…eszembe jutott, hogy Sarah most találkozik Leslie-vel.

John:              Tessék?!!

Diána:            Semmi, nem érdekes. (körbenéz) Szép ez a bár. Hát, szebb mint a mienk!

John:              Ugye? Ezt nem akarod tíz éve megnézni! Pedig ahogy megláttalak

                        Az Arizonában, annak idején, rögtön elképzeltem…itt lépnél fel…

                        Egész nap itt lennénk…együtt… Na mindegy. (kis csend)

Diána:            Tulajdonképpen én is meginogtam akkor, de…

John:              Ott volt Péter. (kis szünet) Már nincs?

Diána:            Nincs. Azért is vagyok itt. Ihatunk még egy…

John:              Persze, hogyne! (csettint a pincérnek)  Szóval…van itt valakid?

Diána:            Nem, dehogy! Egy volt osztálytársnőmnél vagyok. De…ez nem érdekes.

John:              Nagyon sejtelmes vagy! Biztos, hogy az az osztálytársnőd nem férfi?

Diána:            Persze hogy nem!

John:              Valami Leslie-ről beszéltél.

Diána:            (nevet) Leslie! Ja, hát ő reméljük férfi! (pincér italokat hoz)           Csirió!

John:              Szóval, mégis van valaki…

Diána:            Nem táncolunk? Olyan rég nem táncoltam!

(felállnak táncolni)

John:              Akkor…lehet, hogy meggondolod magad?…

Diána:            Css! Ne beszélj. (Diána picit a vállára hajtja a fejét) Milyen jó…

John:              Jó? (közelebb húzza, meg akarja csókolni a nyakát, de Diána elhúzza magát) Azt mondtad, jó.

Diána:            (zavartan) Igen, de…üljünk vissza!

John:              Nem vagy túl jókedvű. Pedig azt hittem…

Diána:            (próbál kedves lenni) Dehogynem! Nagyon jó itt! Örülök, hogy eljöttem, és, hogy újra látlak…Komolyan. (megszorítja a kezét)

John:              (lelkesen) Akkor kipróbáljuk? Most?

Diána:            Mit?!!

John:              Tíz éve várok erre a percre! És végre itt vagy! Ne hagyjuk ki!

Diána:                        De hogy érted?…Azonnal?

John:              Persze! Itt, a színpad! Gyere!

Diána:            A színpadon akarod?! Mindenki előtt?

John:              Miért? Én vagyok a tulajdonos! Azt csinálok, amit akarok!

Diána:            De nem velem!

John:              Nem veled? Mikor végre itt vagy?! Azt akarom, hogy mindenki lássa! (kézenfogja, húzza a színpad felé)

Diána:            Te megőrültél! Minek nézel?

John:              Ne izgulj, te profi vagy, bárhol megállod a helyed!

Diána:            Ez már aztán sértés! Hogy én veled a színpadon, mindenki előtt… csak azért mert te vagy a tulajdonos?!

John:              Velem?! Hát én nem tudok énekelni!

Diána:            Énekelni?!

John:              Naná, majd szavalni! Melyiket akarod? Szólok a hangosítóknak.

Diána:            Melyiket…

John:              Melyik számot?

Diána:            (zavartan) Ja, hogy énekelni…Nem, nem. Már nem léptem fel vagy egy hónapja!

John:              Szóval melyiket?

Diána:            De…Nem is tudok angolul!

John:              A playback tud. Jó, akkor eldöntöm én! (súg a hangosítóknak valamit, a színpadra lép)

                        Ladies and Gentleman! Let me introduce the most beautiful, most famous, and the best hungarian singer: Lady Diana! (feléint, rámegy a  reflektor, Diána automatikusan mosolyogni kezd, „viselkedik”, felmegy a színpadra, éneke, nagy taps.)

DAL-Diána.

És már csak egy jelenet van hátra!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük