Gyöngytyúk a zokniban

9.jelenet

(A lakás kitakarítva, az asztal megterítve, ebédhez, Diána elégedetten leül a tévé elé,

nyomogatja  a gombokat, csöng a mobilja)

Diána:            Halló!…Ó, John!….Nem hiszem el! Mit gondol, hol vagyok?…Á, nem.. Nem a zuhany alatt…ne legyen disznó!…Hát jó, azt meghiszem, hogy ott szeretne látni, de ezzel rengetegen vannak így. És mind hiába. Na, szóval? Nem, nem a bárban…nem is a lakásban…Illetve egy lakásban vagyok, de hogy hol…Ó, de okos fiú! Hát, rájött? Végre! Igen, konkrétan itt. Hogy mióta? Hát…az nem is olyan fontos…inkább az, hogy itt vagyok. Hát…ha gondolja…Mikor? …Ühüm…Jó, rendben. De csak egy italra. Akkor szombaton. Viszlát! (lerakja, kikapcsolja a

                        tévét, elgondolkodik.)

Sarah:             (be, normálisabban néz ki, vagyis úgy, mint az elején)

                        Azért ez…nekem túl kispolgári.

Diána:            A rakottkrumpli?

Sarah.             Ez az egész. Most az apám akarsz lenni, vagy mi?

Diána:            Dehogy akarok, csak szeretném ha jól lennétek.

Sarah:             Tényleg ennyire szeretted anyut? (Diána zavartan hallgat) Sőt, amint látom még most is. (leül, magába roskad)

Diána:            …Zavar?

Sarah:             Nem. Csak…(elhallgat)

Diána:            Csak?

Sarah:             Jó lehet, ha az embert szeretik.

Diána:            Sarah! Anyád nagyon szeret téged, csak ő…

Sarah:             Kivételesen nem rá gondoltam.

Diána:            (óvatosan)…Leslie?

Sarah:             Hm…Szóval mindent tudsz! Kibeszéltek a hátam mögött?!

Diána:            Aggódik érted!

Sarah:             (gúnyosan) Aggódik?!

Diána:            Sarah, ne légy cinikus. Leslie-vel is ilyen voltál?

Sarah:             (idegesen) Na jó, együk meg a szar krumplit.

Diána:            Nem zavar, hogy nő vagy?

Sarah:             (döbbenten) Tessék?!

Diána:            Merthogy, így álltál föl. (kikarikírozza Sarah esetlen felállását, ő szoknyában van, ettől humoros, Sarah önkéntelenül elneveti magát) Szerinted nem szebb így? (feláll, nőiesen)

Sarah:             Az ókorból kinőttünk.

Diána:            Szegény Leslie.

Sarah:             Mi van?!

Diána:            Nem tudod, hogy a férfiak imádják, ha egy nő szoknyában van? Tudniilik a kecses női láb…

Sarah.             Az enyém görbe.

Diána:            Ezt a hülyeséget meg ki mondta?! (Sarah nem válaszol)  Persze, Kati! Nála azért néha sikerült elérnem…Tudom, hogy nehéz elképzelni, de velem kedves volt és nőies…Annak idején. Nézd csak. Így néztünk ki. (egy képet mutat, Sarah döbbenten nézi)

Sarah:             De helyes voltál!…Ó, szegény anyu!

Diána:            (kikapja a kezéből)  Na jó, akkor ezt hagyjuk. Szóval, Hogy volt az az összeveszés Leslie-vel?

Sarah:             Sehogy! Egy bunkó!

Diána:            Mást szedett föl?

Sarah:             Egy cicababát!

Diána:            Ugye hogy eltaláltam? Lehet, hogy csak bosszantani akar.

Sarah:             De én nem akarok olyan lenni, mint Sally!

Diána:            Neked nem is kell. Ő nyilván kedves, csinos….ápolt.

Sarah:             Művi.

Diána:            Ehez nem kell művinek lenni.

Sarah:             Jó, hát én nem fogok tűsarkúban hasraesni, és…

Diána:            És muszáj folyton felcsattannod és gúnyolódnod?!….

(Sarah elhallgat, Diána nézi, majd kedvesen)

                        Szerintem neked gyönyörű lábad van.

Sarah:             (zavartan) Honnan veszed?

Diána:            Láttalak egyszer, mikor kijöttél a fürdőszobából, és csak egy pongyola volt rajtad. Mondjuk a bunkó, lapos papucsod egy kicsit levett az értékéből, de átláttam rajta.

(nevetnek)

(Kati jön haza, csinos, ruhában van, Sarah döbbenten nézi)

Kati:               (kedvesen megpuszilja őket) Sziasztok! Képzeljétek, kibékültem Mr. Jones-al. Megmondtam neki, hogy igaza van, lehet, hogy egy-két helyen húzni kell, meg…amiket mondtál. És irtó boldog volt. Azt mondta, hogy nem is biztos, lehet, hogy ő tévedett!

Sarah:             Ilyet bírtál mondani, hogy valamiben NEM NEKED van igazad?

Kati:               (zavartan kacarász) Hát…Istenem! Tényleg ingerült voltam vele a múltkor!

Diána:            Kati! Csodálatos vagy. Az igazat megvallva, én se hittem hogy ennyire fejlődőképes vagy!

(Sarah elkezd nevetni, majd mindhárman. Csöng Sarah telefonja.)

Diána:            Vedd föl!

                        (Sarah meredten nézi a mobilt)

                        Ő az, ugye? (lenyomja a gombot, Sarah füléhez nyomja) De kedves légy!

Sarah:             (zavartan) Leslie?!! Igen…én….Én…én…hát ha éppen tudni akarod…(veszekedni kezdene, de Diána kiveri a kezéből a telefont)

Diána:            (suttogva) Ne veszekedj! Várd meg, hogy mit mond!  (visszaadja a kezébe)

Sarah:             Ööö… Semmi csak leesett a telefonom…Igen…Miattad.  Mi van? Most valami bántót mondtam, vagy miért hallgatsz?   Mi?! Hogy… meghatódtál? Nahát. Velem? Miért? Mikor? Aha…aha… hát…én nem…(rázza a fejét, de Diána bólogat) Jó. Oké.(leteszi)

Diána:            Összevesztek Sallyvel, és találkozni akar!

Sarah:             Igen, de…most igent mondattál velem, mikor én meg akarom fojtani!

Diána:            Jó, az ráér. Egyelőre nézzük mibe mész. Majd én keresek neked valamit.

Sarah:             Mi? Csak nem képzeled?

Diána:            Dehogynem!  Nadrágot le!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük