8. jelenet
(Éjszaka. Kati hálóingben, verejtékezve, kibotorkál a nappaliba, felgyújtja a villanyt,
elővesz egy üveget, iszik egy pohárral, liheg, látszik, hogy rosszat álmodott, bevesz
néhány tablettát is, egy naplót olvas, kicsit sírva, majd kiesik a kezéből, elalszik.)
8/a. álomkép
(A fiatal, gimnazista Katit látjuk egy korabeli lakásban, ami hasonlít természetesen a
Dávidékéhoz, a szobájába ül, tanul. Kicsapódik az ajtó, Kati anyja jön, kiborulva,
lihegve, megáll, a szívét fogja.)
Anya: (hiszterikusan) Tönkre fog tenni! Az apád tönkre fog tenni! Megölöm! Megölöm! Figyelsz rám? Kati! Hallasz egyáltalán?!
Kati: (halkan) Tanulok, mert holnap dolgozat…
Anya: Hát ez nem igaz! Ez nem igaz! Egyik se figyel rám! Én itt dögölhetek meg, igaz?! (üvöltve) Hallod?!
Kati: (ijedten) Igen.
Anya: Érdekel is téged! Egy kedves szót, ha kapnék valakitől, csak egyet! Ez a mamlasz, ez semmire nem viszi! Ez nem férfi! Te Más férfiak kétszer ennyit keresnek! De a te apád!…Hozzá ne menj egy ilyenhez! Á, ilyen nincs is még egy! Bár, az a fiú, akit a múltkor bemutattál, mit mondjak…eléggé nyámnyila egy alak! És vékony a karja! Milyen férfi az ilyen?
Kati: (feszülten, de félve) Dávid mindenkinek tetszik.
Anya. Ja, persze, hallgass csak másra! De azért, annak ellenére hogy utálsz, mégis kénytelen vagyok megmondani az igazat! Mert egy anyának ez kötelessége! Nem hozzád való!
Kati: (szinte sírva) Miért bántod?
Anya: Miért? Mert szeretném, ha boldog lennél! És te, a te fejeddel, a te külsőddel, jobbat érdemelsz! Csak arra vigyázz, hogy szoknyát ne vegyél fel! Mert görbék a lábaid! És nincs csípőd! Nekem szerencsére van! Száz jobb is akadt volna, miért kellett hozzámennem ehez a szerencsétlenhez?!
Kati. (kiabál, sírva) Elég! Hagyd abba!
8. jelenet (folyt)
(nagy üvöltés, Kati a saját sikítására ébred, zihálva, a nappaliban, Diána kiszalad egy
szobából rémülten)
Diána: Mi van?
(Kicsapódik Sarah ajtaja)
Sarah: (üvöltve) Elég!!! Hagyd abba!!! (becsapja az ajtót)
Diána: Mi volt ez?
Kati: (Diána vállára borul) Anyuval álmodtam.
Diána: Megint kiabált?
Kati: Honnan tudod?
Diána. Hát csak emlékszem rá! Mennyit sírtál a vállamon anyád miatt! Sőt. Volt, hogy nálunk is aludtál. Nem emlékszel?
Kati: De, arra emlékszem, csak már elfelejtettem hogy ezért…
Diána: Na jó, hát másért is…de sokszor jöttél csak úgy, mert ki voltál borulva.
Kati. Tényleg…
Diána: És én mindig azt mondtam, miért nem ülsz le vele beszélni, és te azt mondtad nem lehet.
Kati: Tényleg.
Diána: És miért?
Kati: Nem tudom…
Diána: Mert egy önző dög. Már bocsánat. Így mondtad. És, hogy fogalma sincs önmagáról, olyan mint egy hároméves gyerek, hisztizik, toporzékol, és félsz tőle.
Kati: (dermedten) Sarah is ezt mondta nekem egyszer. Hogy fél tőlem. És…egyáltalán nem értettem.
Diána: Én viszont már kapisgálom….Szóval ezeket juttattam eszembe?
Kati: Igen…Valami történt azóta….De…Nagyon rossz! Mindenkivel összevesztem! Senki nem áll velem szóba. Se Géza, se Sarah, és a kiadónál is utálnak.
Diána: Ez normális dolog, ha az ember elkezd változni.
Kati? Változni?!
Diána: Igen. Változni. Végre! Nézz tükörbe! (a tükör felé fordítja erős mozdulattal, Kati felnyög) Látod? Látod, hogy pont olyan vagy, mint az anyád?! És mint Sarah kezd lenni?!
Kati: Neee! Ezt az egyet nem akartam. Hogy olyan legyek. És mindent elkövettem, hogy Sarah-t ne úgy neveljem. Mindenhova elengedtem, nem tartottam féken, nem veszekedtem vele…
Diána: Magyarul: szartál rá. Ez ugyanolyan mintha pórázon tartottad volna. Csak fordítva. (csend) De Sarah remek lány. Nyugi. Könnyen helyre fog jönni.
Kati: Ezt…hogy érted?…
Diána: Úgy édesem, hogy akkor én most kézbe veszem a dolgokat! Ha megengeded. Itt van két tropa nő, pontosabban három, de én már jobban vagyok, mert látom, szükség van rám! Nem véletlenül kerültem ide. Meg amúgy is, már könnyebben dolgozom fel a sérüléseket, mint te. Hál’ Istennek.
Kati: Mit akarsz csinálni?
Diána: Úgy látom, hajnalodik. Akkor már nem nagyon érdemes visszafeküdni.
A zuhany alá!
Kati: Tessék?!
Diána: Mondom: irány a fürdőszoba! Vagy lökjelek mégegyszer a tükör elé? Hogy nézel ki?! Én addig csinálok reggelit. Adj egy kis köténykét.
Kati: Köténykét?…Nem szoktam…
Diána: De biztos van valahol, egy eldugott fiókban…(keresgél) Majd megtalálom. Na, sipirc. (hangosan) Sarah! Ébresztő!
Sarah: (bentről) Ki óbégat?
Diána: Kuss legyen, felkelni és mosakodni, mert hasadra süt a nap! (kihúz egy fiókot) Na, ugye, hogy van kötényke? (ajtócsapódás, Kati rémülten berohan a fürdőszobába)
Sarah: Takarodjon innen maga….
Diána: Mit kérsz reggelire, kedvesem? Pirítóst? Vajat? Dzsemet? Kávét? Teát? Na jó, lemegyek mandulás csokiért is, de azt csak a reggeli után kapod meg! Tudod, a kisgyerekek is úgy szokták! (Sarah szóhoz sem jut, tátott szájjal bámulja, a fütyörészve kenyeret szeletelő Diánát)