Gyöngytyúk a zokniban

5. jelenet

(Alex és Diána. Diána fekszik, homlokán borogatás, kisírt szemmel, Alex az

ágyánál ül, vigasztalja)

Diána:            Jer ó jer halál! Téged kívánlak!

Alex:              Tegnap még Pétert akartad!

Diána:            Elment! Elhagyott, elköltözött! Vége.

Alex:              Könyörgöm, ne sírd ki a gyönyörű szemeidet Diácskám, mi lesz veled az esti fellépésednél.

Diána:            Most! Most, mikor már azt hittem minden jóra fordul!

Alex.              Miért, fél évvel ezelőtt jobb lett volna?

Diána:            Köszönöm a vigasztalást! Egyébként igen, jobb lett volna, mert akkor épp dühös voltam rá! Most viszont…meglepetésként ért.

Alex:              Hát, nem tudom miért.

Diána:            Mi az, mit tudsz? Mit nem mondtál el?! Azonnal mondd, vagy agyonverlek!

Alex:              Nagyon kedves. Itt ülök az ágyánál, pakolom a borogatásokat, és akkor velem veszekszik!

Diána:            Na mondod már?!

Alex:              Hát, nincs mit mondani. Evidens volt, nem?

Diána:            Evidens?! Mi?! Kibékültünk, és a legaranyosabb volt…egész máig.

                        (újra zokogásban tör ki) Elment! Ezt nem hiszem el!

Alex:              Hát…igen…aranyos volt…hogy ne rúgd ki idő előtt.

Diána:            Mi?!!!

Alex:              Amíg nem volt benne biztos, hogy Nellyhez költözhet. De most, hogy kiderült, gyereket várnak…

Diána:            Ezt ne halljam többé!!!!!

Alex.              Jó, rendben. Most, hogy a Nelly szülni fog…

Diána:            Te! Megöllek, ha kinyitod a szád! (visszadől) Meghalok.

Alex.              Akkor már ketten vagyunk. De előbb ölj meg. Ez a helyes sorrend.

Diána:            (komolyan) Ne viccelődj. Ezt tényleg nem élem túl.

Alex:              (ő is komolyan) Na jó, figyelj. Akarod tudni, mi a bajod?

Diána:            Hogy Péter elhagyott. Péter!!!

Alex:              Nem. Neked az a bajod, hogy hittél benne.  Elhiteted magaddal, hogy van komoly kapcsolat.

Diána:            Van is! Csak egy ilyen sexmániás őrült, mint te, megelégszik a futó kalandokkal!

Alex:              Hát ha éppen tudni akarod…Nem elégszem meg! Csak…

Diána:            Csak, csak…Persze, tudom, te is sírsz folyton, minden nap más miatt!

                        De lényegében nem akarsz semmit! Ha akarnál, akkor legalább egy kapcsolatod lett volna, ami tovább tart fél napnál!

Alex:              (komolyan) Volt.

Diána:            Mi?

Alex:              (elérzékenyülve) Volt. Csak akkor még nem ismertél…És nekem az az egy elég volt arra, hogy megértsem: nincsenek álmok. Nem érdemes sírni. A valóság az, ami.

Diána:            (csodálkozva néz rá, hogy ilyen komolyan beszél) Gondolod?

Alex:              Igen. Azt hiszem te vagy eltévedve. A mi világunk nem a hollywoodi filmek örökkétartó szerelmeiről szól. Hanem erről.

Diána:                        Nem. Szerintem ez döntés kérdése. Akarsz komoly kapcsolatot vagy nem?

Alex:              Hát ez az! Mi nem akarunk, érted?! Igen, szomorú, de …én elfogadom magam. Tudom, hogy nem tudnék egy mellett megmaradni. Csakhogy te se. Azért választasz rosszul.

Diána:            (hosszan hallgat) Úgy érted: áltatom magam? (Alex bólint) Nem….

                        Lehet, hogy nem Péter az…de én akkor is: hiszek a lelki társban!

Alex:              Ja! Hinni, azt lehet!

Diána:            (elgondolkozik, majd hirtelen) Úristen! Szegény Kati! Nem ő volt a hibás. Én meg pofonvágtam. Hogy szégyellem magam! …Már őt sem hívhatom fel…Pedig ő biztos megértene!

Alex.              Na, őt speciel felhívhatod!

Diána:            (csodálkozva) Nem értelek. Te ma egyre furcsábbakat mondasz.

Alex:              (nevetve) Nem vagyok az a kis hülye köcsög, akinek képzeltél?

                        Na, hívd!

Diána:            Komolyan?

Alex:              Tessék, itt a száma. (odaadja a telefont)

Diána:            Nem…nem merem. (megszólal a mobil, ijedtében majdnem eldobja)

(A  színpadon két helyszín, megjelenik Kati amerikai oldala is)

                        Ha Péter az, nem veszem fel! (odaadja Alexnak) Azért nézd meg ki az. Hátha ő.

Alex:                          Halló, ki beszél? Kati?!!…Nahát, méghogy nincsenek véletlenek!… Adom!

Kati:               Dá…vagy…Diána, azért telefonálok, mert…nem zavarlak?…

Diána:            (felül) Kati?!!! Halló!!! Kati! Katikám, a legjobbkor! Elhagyott! Képzeld, elhagyott!

Kati:               (csend)…Elhagyott?…Végleg? Ki?

Diana:            Mindennek vége, vége, vége! Péter elhagyott, elköltözött, végképp egyedül maradtam! Öreg vagyok, fáradt vagyok, meg akarok halni.

Alex:              Ezer és ezer rajongód nevében követelem, hogy maradj életben nekünk!

Kati:               Mi történt egyáltalán?

Diána:            Amitől mindig is rettegtem, mert nem te jelentetted a fő veszélyt, te csak a baj előhírnöke voltál.

Kati:               Minek voltam én a mije?

Diána:            Te voltál az első penészfolt az almán, a romlás virága, a kapcsolatunk utolsó felvonása!

Kati:               Te költőnő, ne engem szapulj, Sapho, hanem a lényeget mondd!

Diána:            Jött egy fiatal kurva, felcsináltatta magát, érted?! Gyereket vár! Amit én képtelen vagyok megadni neki! A trónörököst! Nem mintha túl jó apa válhatna egy óriáscsecsemőből! Nem apa típus, nagyobb egója van, mint bármelyikünknek!

Kati:              Nekem mondod?

Alex:              Hajjaj!

Diána:                        Nem arra gondoltam.

Kati:               Én sem! Mire is?

Diána:                        (Alexhoz) Mi az, hogy hajjaj? Veled is?!!!

Alex:              Hajjaj!…

(Kati is hallja mindezt)

Mindhárman egyszerre:     A dög!

Diána:                        Menjen a kurva…

Alex:              …anyjába!..

Kati:               …Az egójával!

Diána:                        (Alexhoz) Ezért még számolunk!

Alex:              (széttárja a karját) Nem mindegy?… Épp erről beszélek. Ezekből akarsz te szobrot faragni?!

Diána:            Igazad van. Hagyjuk. Ennek már lőttek.  (a telefonba) Jaj, Katikám,  meg vagyok átkozva! Semmi nem jön össze! Se nővel, se fiúval. Pedig én nem akarok mást, csak egy szép, harmonikus kapcsolatot!

Kati:               (keserűn) Csak….

Diána:            Mitől ennyire nehéz ez?

Kati:               Hát ezt én is szeretném tudni!

Alex:              Én is.

Diána:            Miért nem sikerül nekem soha semmi!?

Alex:              Miért nem?

Kati:               Én is ezt kérdezem magamtól.

Diána:            Jaj Kati, annyira hiányzol, annyira! Gyere haza!

Alex:              (a telefon felé ordítva) Jöjjön azonnal, Katika, nem tudom tartani benne a lelket, már a whyskit sem issza! Ez a vég kezdete!

Diána:            Megtébolyodom, csak őrültekkel vagyok körülvéve. Az egyik elhagy, a másik meg ittmarad a nyakamon. Nincs valami dolgod valamelyik sötét szobában?

Alex:              Kösz! Kösz a sok vigaszért!

Diána:            Most meg sértődik. Kati! Itt vagy még?

Kati:               Igen…Csak gondolkozom valamin…

Diána:            Jaj, ne gondolkozz folyton.

Kati.               Tudod mit?…TE gyere ki!!

Diána:            (döbbenten) Hozzád?…

Kati:               Igen. Ja, nem úgy gondolom, csak hogy…gyere ki. Egy kis időre.

Diána:            Nem is tudom…vagyok én olyan állapotban?

Alex:              (aggódva) Hát nem tudom.

Kati:               Persze. Gyere minél előbb!

Alex:              És a bárral mi lesz?

Diána:            A bár…

Kati:               Pár hétig tudnak nélkülözni. Na, gyere! Kérlek! (leteszi)

Diána:            Kérlek?…Vajon mit akar?

Alex:              Tényleg. Azt, hogy miért telefonált, meg se kérdezted!

(csöng a telefon, felkapja)

Diána:                        Katikám, ne haragudj, valójában meg se kérdeztem, hogy…tessék? Hogy

ki?! John?! Ja, John. Amerikából. Persze, hogyne emlékeznék.

Hogy…meggondoltam-e? Mit? (Alexhoz) Tudod, az az amerikás magyar.

Megint meg akar hívni.

Alex:              Ez remek. Mondd, hogy mész.

Diána:                        De hát nem tudok. Katihoz megyek.

Alex:              Amerikába mész, nem?!!!

Diána:                        (a telefonba) Itt vagyok, persze….Csak…tudja az a helyzet, hogy épp…

                        Elutazom…A…Ausztráliába. Hát…igen. Sokan hívnak. Na pá. Majd

Legközelebb.  (leteszi)

Alex                Ezt most miért csináltad?! Pont kapóra jött!

Diána:            (komoran) Nem. Férfire gondolni sem tudok! (drámaian) Sírni megyek! Terápiára Katihoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük