Kedves Kis Szentjánosbogaraim! Most, hogy a darabom első részének végére értünk, meg kell szakítanom ez a folyamot egy örömteli, felemelő igaz mesével, ami mellesleg igaz. Egy kedves barátomnak, akit bár nem túl régen ismertem meg, mégis nagyon közel került a szívemhez az egész élete tele van megdöbbentő és váratlan fordulatokkal, akár a mesékben. Már 50 felé járt, amikor beköszöntött az életébe az igaz szerelem. Méghozzá egy nála hét évvel fiatalabb német férfi személyében. Az ifjú pár a Harkányi Gyógyfürdő habjai között ismerkedett meg. Majd az ismeretségből komoly szerelem lett, amit a német barát hazautazása szakított meg. Ő ugyanis feleségével és két gyermekével a nyaralás után szomorúan hazautazott. Ekkor történt velük az első mesebeli fordulat! Több levélváltás után Edi két börönddel megjelent Attilánál , magyar szerelménél. Odahaza mindent felszámolt, kilépett a munkahelyéről, lakását a családjára hagyta és követte a szíve szavát! Jól döntött! Soha többé el nem váltak. A legnagyobb egyetértésben és szeretetben éltek együtt. A. Pécs melletti kis falu gyönyörű kertes házában sok barát jelenlétében léptek tartós élettársi kapcsolatra. Barátok, szomszédok, az egész falu szívébe zárta a mindig vidám, érdekes akcentussal beszélő jövevényt. Aztán a sok boldog év után ismét váratlan, de most tragikus fordulat következett be. Edi egy reggel nem tudott megszólani, sem megmozdulni, mert az éjszaka folyamán strokot kapott. Az agyvérzés olyan nagy méretű területet károsított, hogy Edi rövid küzdelem után feladta, de nem tudott meghalni! Attila láttán mindig halvány mosoly jelent meg az arcán. Attila azonban a kezelő orvosnő tanácsára az utolsó látogatása során elbúcsúzott tőle, azt mondta neki: Ha úgy gondolod, hogy jobb lesz neked ott, ahova mész menj el nyugodtan! Isten áldjon! És Edi másnap meghalt! De ezzel a mese még nem ért véget! Sőt a legszebb utolsó epizódjához ért! Edit, a német ajkú meleget több, mint százan kísérték a kis temetőben utolsó útjára! A hatalmas koszorúk vagyonokat értek, el sem fértek Attila családi sírján! Amikor ezt meghallottam a szívem megtelt hálával és éteri boldogsággal! Dacára a hivatalos propaganda folyamatos meleg gyűlölő harsogásának a kisemberek és a helybéli értelmiség sem fordult el tőle, hanem igaz könnyeket hullatott érte! Ediért , akit a közösség örökre a szívébe fogadott ! Halleluja!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük