Gyöngytyúk a zokniban

9.Jelenet

(Arizóna, éjszakai bár. Nyüzsgő műsorkezdés előtti zsongás. Kati, Géza, Péter és Judit

egy asztalnál, mindenki előtt ital, érződik a feszült hangulat, mindenki hangosan,

túljátszva beszél, Alex, fiatal pincérfiú jön whyskikkel)

Alex:              Kinek adhatom a whyskiket, picinyeim?

Diána:            Kinek? Nekünk, te hülye!

Alex:              Jól van, drágicám, ne bánts, úgyis nagyon szomorú a pici baba! (lerakja a whyskiket)

Péter:             (cikizve) Hogy van a picibaba?

Alex:              (szúrósan) Ahogy hagytál!

Diána:            Miért vagy szomorú, drága szépségem?

Alex:              Nem megy a…(legyint)Áh! Esszluzív vendégek előtt semmit!… (súgva Diánához) Mindent tudok, mindent láttam otthon a szomszédból.

Diána:            Már megint leselkedtél?…Na hess! (Alex el)

                        Hát akkor…Csirió! (megszólal a zene)Ó, kezdődik a műsor!

Kati:               Akkor kéz- és lábtörtést!

Diána:                        Kösz! De én csak a végén jövök. A Csodálatos Mandarinok kezdenek.

Géza:             (aki gyanúsan nézeget körbe) Azok kik?

Diána:            Egy trafó csoport.

Géza:             Trafó?  Hogy jön ide egy trafó?

Diána:            Ja, nem az a villanyszerelési dolog! Transzvesztita, csak mi így rövidítjük.

Judit:              Trafó? Ez jó! És mit csinálnak?

 (háttérben elindul a Mandarinszám, egy ideig nézik, Kati, Judit tátott szájjal, Géza

furcsállva,  majd halkan folytatják a beszélgetést)

Géza:             (meredten bámulja őket) Ezek a kvázi nők a valóságban férfiak? Szóval…köcsögök?!

Diána:            (Géza kezére teszi a kezét, és mélyen a szemébe néz) Ne diszkrimináljon drága. Ez nem az a hely és nem az az idő.

Géza:             (kezet csókol Diánának) Ha maga mondja hölgyem…De….Ezek között fog egy ilyen szépség is fellépni?

Diána:            (kacérkodva) Miért ne?

Géza:             Kis huncut! Hogy lepipálja őket, mi?…Naná! Egy ilyen gyönyörű, és… IGAZI nő!

(Kati köhögni kezd, majdnem visszaköpi a whyskit)

Diána:            Ó, drágám! (odanyúl, de nem éri el) Péter, verd már hátba!

Péter:             Örömmel! (rácsap Kati hátára)

Kati:               (rekedten) Ennyire nem kell.

Péter:             Bocs. Csak…(mutatja a karját)…elég izmos. Nehéz visszafogni. (közelebb hajol) De azért tudom! (megsimogatja finoman Kati hátát) Így jó?…

Alex:              Igen, drágám! Hozom!

(szám vége, mind tapsolnak)

Judit:              Egész jók voltak. Sőt! Mondhatni, a megtévesztésig hasonlítanak a…

Géza:             Hát a megtévesztésig azért nem. Engem ugyan senki nem tudna becsapni!

Diána:            (mosolyogva) Valóban?

Kati:               (idegesen Judithoz fordul) Mesélj az unokádról, Juditkám! Alig mondtál valamit! Melyik foga is jön épp?

Péter:             (csodálkozva) Unoka? Ezt….nem hittem volna!

Judit:              (pikírten Katihoz) Én se gondoltam, hogy szóba hozod. Hát van, de azért az ember…egy mulatóban nem dicsekszik vele!

Géza:             (nevetve) Ugyan, Juditkám, te olyan gyönyörű vagy, mintha még mindig 16 lennél. Akkor is ilyen csodálatos…(a mellét nézi)…alakod volt.

Judit:              (lángvörös lesz) Te…megnéztél engem annak idején?

Géza:             Hogyne néztelek volna! Csak…

Kati:               Csak?!

Géza:             (hümmögve) Hmmm…nem is tudom…(hirtelen Judithoz) Miért? Jártál volna velem?

Diána:            Hogyne járt volna? Veled mindenki járni akart!

Géza:             (döbbenten) Ezt…te…vagy …ön…honnan tudja?

(mind zavarba jönnek, Alex jön italokkal)

Alex:              Hölgyeim és hölgyeim, íme az italok!

Kati:               (szinte üvöltve) Óh, a legjobbkor!

 Géza:            (csodálkozva) Hölgyeim!!?

Alex:              (rákacsint) Bocsika, tévedtem volna? (megcsípi Gézát)

Géza:             Hé!

Diána:            (Alexhez) Viselkedj, te korsó!

Judit:              (szintén zavarban) Ez az! Világ korsói egyesüljetek! (felhajtja a whyskit)

Kati:               Világ osztálytársai egyesüljetek!

Géza:             Ez már jobban tetszik.

Diána:            Én inkább úgy mondanám, szeressük egymást gyerekek! (Gézához) Tegezhetsz, nyugodtan! Csirió!

Géza:             (zavartan) Csirió! (pertut isznakDiánával, hosszan nézik egymást)

Péter:             Csirió! (majd Katival koccint, férfiasan nézi) Tegeződhetünk?

Kati:               Ó…miért ne?! Csirió!

Alex:              (lelkendezve) Csirióóó!

Diána:            Te még mindig itt vagy?

Alex:              Csak hallgatózom. Tudod, amióta nincs plusz munkám…illetve alig… hát valamivel nekem is kell szórakozni.

Diána:            Mi az? A kurváskodás, bocsika az escortservice, már nem jól fizet, vagy kikoptak a törzsvendégeid?

Alex:              De gonosz vagy tudod, hogy én nem vagyok olyan! Na jó tudod, hogy szeretem a f…….. fiúkat, de pénzért soha.

Diána:            Ki vagy te a Melina Mercury ? Ne nézz rám olyan ostobán, te kis köcsög. Bocsánat csupor. Ő játszott a Vasárnap soha című filmben egy utcalányt, aki vasárnap soha nem ba…….dolgozott. (döbbent csend, Diána zavartan) Na, tűnés! Nem látod, hogy zavarsz?!

Alex:              De. Szeretek zavarni. Az olyan…izgi!… (Gézára kacsint) Ha gondolja,  megmutathatom esetleg a sötétszobát.

Géza:             Mit?! Majd megmutatom én neked a…

Alex:              (kelletve magát) Jó jó, hát én is arra gondoltam…….. ! De nem kell úgy kapkodnunk, semmi kis előjáték, udvarlás?

(Géza majdnem felpattan, mind idegesek)

Diána:            (Géza vállára teszi a kezét, kedvesen) Nyugi. (Alexhez) Takarodj!

Kati:               (felhajtja a whyskit) És még egy kört!

Alex:              Máris!…(Gézához) Jövök vissza!…(el)

Géza:             (megrázza magát) Fuj. Muszáj, hogy itt…ez szolgáljon ki? Vagy ez…(most néz jobban körbe) egy effektív buzibár?! Nem értem.

Diána:            (búgó hangon) Nem baj, kedvesem. Csak igyál. Nemsokára én jövök. Azt csak megvárod!…

Géza:             Lady Diánáért bármit! (megsimogatja a kezét) Már alig várom, hogy…énekelj.

Diána:            Ó, de kedves!

Kati:               Na, elég! Hagyd abba az udvarlást!

Géza:             Katikám, mi már tíz éve elváltunk, ha nem emlékeznél….

Péter:             (Katihoz fordul) Akkor  te….egyedül vagy?

Kati:               Igen. (élesen) De TE a Diána férje vagy!

Géza.              (felkapja a fejét) Mi?!! A férje?! Ez a taknyos?

Judit:              Elég! Most azért jöttünk ide, hogy szórakozzunk, vagy azért, hogy veszekedjetek! Mert ha igen, akkor én…

Kati:               Ne, Judit, könyörgöm, maradj!

Judit:              Laci már biztos vár.

Péter:             Hát hívd ide őt is!

Judit:              Áh!…Laci és az éjszakázás…(csöng a telefonja) Laci? Nahát, épp rólad beszéltünk!…Hogy…kivel?….A…kollégáimmal. Tudod, bentmaradunk egy kicsit a suliban, mert szülinapi buli van…Feküdj le nyugodtan, drágám! Majd megyek!

Géza:             Jellemző. A Laci semmit nem változott. Mondd meg neki, hogy…

Judit:              (elfordul a telefonnal) Szia, drágám, puszi, puszi. (lerakja) Hülye vagy? Mit üvöltözöl a kagylóba?

Géza:             Nem értem! Hogy lehet valaki ennyire fafejű?

Diána:            Mindig ilyen volt, most mit csodálkozol? Kispolgár.

Géza:             (döbbenten) Te…honnan tudod?…Már az előbb is ismertél valami emléket a gimnáziumból…

Diána:            (zavartan) Biztos…Kati mesélte.

Géza:             Ti…egyébként honnan ismeritek egymást? Ennyire?!

Kati:               (idegesen) Semmi közöd hozzá! Péterkém, nem táncolunk?

Péter:             Ó, boldog örömest! (felállnak táncolni)

Diána:            (idegesen néz utánuk) Nahát, ez a Kati!…csak úgy elmegy táncolni a…az ember férjével!

Judit:              Nahát! micsoda kispolgári gondolkodás! Pedig TE aztán sose voltál ilyen!

Géza.              Mi?! Hát ti is rég ismeritek egymást?!

Diána:            (a vállára teszi a kezét) Nyugi. Majd mindent elmesélek, nyuszika. Csak…várd meg a számomat. Mindjárt jövök. Készülnöm kell rá… lélekben.

Géza.              És azt hogy teszed?

Diána:            Általában valaki besegít…pár kedves szóval…

Géza:             Értem…Én szívesen be-segítek….Ne, ne nevess! Ez most nem udvarlás… valami sokkal mélyebb …(elbűvölve nézi Diánát)…Ez a szempár…valahonnan annyira ismerős…(Diána eltakarja a kezével, de Géza leveszi a kezét) Ne, ne takard el. Olyan gyönyörű! Nem ismertem, csak…mintha! Tudod? Olyan…déjá vu. Mintha már megálmodtalak volna! Álmaim nőjét! Én eddig ezt az érzést nem ismertem. Csak egyszer, régen….Hogy az ember meglát valakit, életében először, és rögtön az az érzése, hogy ismeri…hogy már ezer éve…összetartoznak.

(Juditból kibuggyan a nevetés, elfordul, a műsort nézi)

(Péter és Katit látjuk táncolni, Kati időnként idegesen az asztal felé pillantgat,

egyébként összesimulva táncolnak)

Péter:             Te gyönyörű vagy!…

Kati:               (zavartan) ugyan! Miért, Diána, nem?

Péter:             De,ő is…csak…

Kati:               Nem szereted?

Péter:             Dehogynem, szeretem!

Kati:               Akkor mi az a csak?

Péter:             Hát, ez hosszú történet.

Kati:               Olyan régen ismerkedtetek meg?

Péter:             Diána nem mesélte?

Kati:               Nem, erre azon az egy estén nem került sor!..

Péter:             Ja, persze, bocs. Hisz meg is sértődtél miattam…Hát igen, azt hiszem..             Mi valahol rokonlelkek vagyunk…Dávid s

szerelmei!….(nevetnek)

Kati.               Igen…elég furcsa. (hirtelen) Azt mondtad, Dávid?…tehát még?…

Péter:             Ó, igen. Először Dávidként ismertem meg egy buliban.

Kati:               És? Csak nem jöttek már akkor össze?

Péter:             (kicsit zavartan)…Öööö…De. Lényegében mi már tíz éve együtt élünk. Már a Diána előtti időszakban is…

(Kati hirtelen megtorpan, eltolja magától)

Kati:               Akkor…te…

Péter:             (visszahúzza, a fülébe, súgva) Ne aggódj, én heteró vagyok. Dávid volt az egyetlen férfi az életemben. Lehet hogy ő is csak azért, mert…már a nőt láttam benne…Érted? (elhallgat)

Kati:               Nem. (megállnak a táncban)

Péter:             Miattam csinálta.

(az asztalt látjuk újra, ahol Géza és Diána  sutyorognak, Alex jön megint italokkal,erre

Judit is odafordul, mindenki be van már csípve)

Alex:             Itt az újabb adag, hölgyeim!

Géza:             És uram!

Diána:           Alex, hallod így beszél egy igazi gentleman! De legalább most már tudod, hogy mit szeretek benned?

Alex:             Na, mit?

Diána:           Az égvilágon semmit!

(mind nevetnek)

Alex:             (sértetten) Ezt megjegyeztem!

Diána:           Az jó, legalább fejleszted a memóriád!

Géza:             (nevetve) Drága Diána, mit keres itt ez a borzalmas kölyök?

Alex:              Hát sajnos nem annyit, amennyit szeretnék! (sértetten el)

Judit:             Legalább humora van. (kissé berúgva) Nem sok ez a whyski? Én nem szoktam…

Géza:             Nem. Még a gimnáziumban szoktam rá Katival.

Diána:           Én is.

Géza:             Bár, csak egyszer ültünk be, de…Hogyhogy te is?

Judit:             (elterelőleg) Jaj, itt már mindenki összevissza beszél! (vihog)

(Kati és Péter jönnek, leülnek)

Kati.              Nocsak. Becsípett a nagyika?

Diána:           Igyunk a szuper nagyikra!

Géza:             Szuper nagyi?! Hát ez jó! Emlékeztek a Gulovitch tanárnőre? Őt hívtuk a háta mögött így.

Judit:             De csak a háta mögött, mert szemtől szemben rettegtünk tőle.

Diána:           Különösen a lányok, mindig zrikálta őket:  „Fiam, nem fél attól a sötétségtől, ami magában lakik?”

Judit:             Igen, tényleg mindig ezt mondta! De ezt akkor nem is értettük, ma már kapisgálom, mire gondolt.

Géza:             (most már idegesen)  Diána te honnan tudsz minderről?!…

Kati:              (tettetve) Tényleg, honnét?

Géza:             Még a hanghordozását is jól utánoztad!

Diána:           Honnét is, honnét is? Várjatok csak…..

 Konferanszié:

                                    Hölgyeim és uraim, következik az est nagy attrakciója, a várva várt, a csodálatos, az egyszeri és megismételhetetlen, a titokzatos Lady Diana!

Diána:            Jézusmária, ez én vagyok! (felpattan, majd műmosollyal végiglibeg a közönség sorain, mintha direkt jönne onnan, integet mindenkinek) Itt vagyok, kedveskéim!…Az én közönségeim kedves soraiban!… (a reflektor végre megtalálja, rámegy, kíséri végig a színpadra)

DAL – Diána (taps)

Géza:             Ez csodálatos…

Kati:               (tátott szájjal) Ez…döbbenetes…

Péter:             Mikor megláttam így…akkor tudtam, hogy jól döntöttem!

Géza.              Hogy elvetted?

Péter:             Nem, hanem hogy átope…(Kati bokán rúgja)…hogy…ez a pálya való neki.

(Gézának egyre furcsább a helyzet)

Judit:              (a gyomrát fogja) Én…egy kicsit rosszul vagyok.

Kati:               (félve) Diánától?

Judit:              Nem…csak a gyomrom…a sok pia…

Péter:             Mély lélegzeteket tessék…egy kis víz…(mögé áll, a hátát masszírozza) Így….engedd el magad…

(Diána jön)

Diána:            Na, hogy tetszett?

Péter:             Csodálatos voltál, drágám, mint mindig!

Géza:             Elbűvölő! (megragadja Diánát, majdnem szájoncsókolja, de zavartan a többiek miatt csak az arcára sikerül, alig bír magával) Én…én azt hiszem, hogy…tudom, hogy itt ez a srác, ez az állítólagos férjed, de…

(Péter úgy megnyomja Judit hátát, hogy az hangosan felnyög)

Diána:            (Péterhez) Juditnak is udvarolsz már?! Pedig ő nem olyan… ne is próbálkozz! Ő már 25 éve csak a Lacival!

Gáza:             (hirtelen, zavart dühvel, az asztalra csap) Elég! Honnan tudsz te mindent a gimnáziumi éveinkről?!!!

(néma csend)

Alex:              (jön) Még egy kört?

Diána:            Kuss!

Kati.               Vizet! Sok vizet!

Diána:            Tényleg, neked hogy tetszett, Katikám?

Géza.              (feláll) Márpedig válaszolni fogtok nekem! Most és azonnal!

Diána:            Géza az Istenért ne ragadtasd el magad! Nem illik, hiszen alig ismersz.

Géza:              A szerelem független az ismerettség idejétől. (Péter megmozdul, de Géza visszalöki, már berúgva) Nem érdekelsz, taknyos! (Diánához) Kellesz nekem! És érzem, hogy már nagyon régóta ismerlek!

Diána:           Na, ez az egy igaz.

Géza:             Ugye? Csak én ismerlek téged igazán!

 Diána:          (Gézának) Csak te ismersz? Hát még fel sem ismertél!

Géza:             (megragadja) De, felismertelek, te vagy a legcsodálatosabb nő, akit valaha láttam! Csak azt az egyet nem értem, honnan tudsz mindent a mi (Katira és Juditra mutat) múltunkról?

Diána:           (elérzékenyülve) Istenem! A múltunk…

Géza:             A MI múltunk!…

Diána:           Nem, nem csak a tietek…

(Péter, Kati és Judit dermedten hallgatnak, Géza ide-oda néz)

Géza.             Mi van?!!!

Diána:           Hogy mi?….Ha csak most ismertél volna meg, és nem 25 év után mondod ezt, hogy én…a legcsodálatosabb…(könnyes lesz a szeme)

Péter:             (idegesen) Akkor?! Akkor mi lenne?

Diána:           Akkor…akkor az lenne hogy….(Péterhez, szomorúan) te is láthatod, hogy Gézu…nem mindennapi férfi. Sose volt az….

Géza:             (dermedten) Gézu?! Így egy barátom hívott a suliban…

Diána:           Igen, a Dave. (Dév)

(Kati és Judit felsóhajtanak teljesen kiborulva)

Géza:             Nyírő Dave…jó fej volt. Mi van vele?

Diána:           Hát ez.

Kati:              (elsírja magát) Nem bírom! (kirohan)

Judit:             Na, már megint. Tudtam, hogy lesz egy harmadik rohanás is!..

                       (homlokára csapja a vizes szalvétát, hátradől)

Péter:             Kati!…(utánarohan)

Géza:             Semit nem értek.

Judit:             (hátradőlve, fahangon) Nővé operáltatta magát, mit nem értesz?…jaj, azt hiszem hánynom kell! Alex!

Alex.             Jövök, rohanok! Gyere, édes. Betámogatlak a vécébe. Melyikbe parancsolsz?…Amúgy csak egy van. (kimennek)

Géza:             (leforrázva)…De …miért?…Nem, ezt nem tudom felfogni…

Diána:           (körbemutat) Hát semmit nem értesz? Már rég rájöhettél volna a környezetből…

Géza:             (összezavarodva) Igen, valahogy azt láttam, hogy itt fiúk, de hogy TE!!! Egy Lady Diána…egy ilyen nő…férfi?!!!

Diána:           Nem férfi. A személyi számom kettessel kezdődik.

Géza:             Hihetetlen…(bámulja Diánát, majd hirtelen felpattan, üvölteni kezd) Akkor ti…ti mind hülyét csináltatok belőlem?!!! Kati! Hol vagy?!!! (felborítja az asztalt, elindult Diána felé) Te…én téged…megöllek!

Diána:           Hé, hé, hé!

(odapattan két biztonságis, elkezdik húzni kifele)

Géza:             (üvölt) Hagyjanak békén! Hagyjanak! Átvertetek! Rohadtak!

Diána:           (utánaüvölt sírva) Ki kérte hogy gyere? Én csak Katit akartam elhívni! Minek jöttél? Mit mész utána? Mindent tönkretettél! Mikor végre kibékültem…Katival!….(lezuhan az asztalhoz, sírva, Judit és Alex jönnek, átölelik, közben az üvöltöző Gézát kidobják. Teljes döbbenet a bárban, mindenki őket figyeli, Diána hangosan zokog, Géza tombol)

Géza:             Engedjenek!!!….Szemetek! …

                                                           Vége az első felvonásnak

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük