Gyöngytyúk a zokniban

8. jelenet

(Szállodaszoba, Kati fel-alá járkál zaklatottan, dühösen, Judit döbbenten hallgatja, ő

sem tud semmi vigasztalót mondani)

Kati:               És amikor már végre elfogadom, feldolgozom, tudomásul veszem, megbocsátom, megértő vagyok, toleráns, kedves, még a mellméreteinket is megvitatjuk, akkor….akkor bejön KULCCSAL!!! egy tök jóképű, FIATAL srác!…érted?! és közli, hogy a FÉRJE!!!!! Megőrülök! Ez már sok! EZ már sok.

Judit:              És úgy ahogy voltál, pongyolában elrohantál?

Kati:               Igen. (felmutatja a pongyolát) Ebben! Fuj! (ledobja a földre)

Judit:              Azért ne dobd el, nagyon szép darab!

Kati:               Túl szép! Ilyet egy igazi nő nem hord! Csak színházban a primadonnák!

Judit:              Ő az. (felveszi a pongyolát, sóhajt) Hát, úgy látszik, ez már így marad. Te ahányszor odamész, elrohansz. Legközelebb majd meztelenül.

Kati:               Na nem. Nincs legközelebb! Vége. (kis szünet)

Judit:              De hát végülis…

Kati:               (közbevág) Ne kezdd védeni megint! Te mit szólnál, ha a Laci női ruhában mászkálna, majd beállítana egy pasi és azt mondaná, hogy ő a FÉRJE!!!!???

(csöng Judit mobilja)

                        Ó, ezt nem hiszem el! Hát veled nem lehet egy percet értelmesen beszélni? Miért nem kapcsolod ki azt a rohadt telefont!

Judit:              (a telefonba)  Jön a foga? Jó, hát az egy természetes dolog, hogy sír. Laci! Nem kell orvoshoz vinni! Ne idegesítsd a gyerekeket ezzel!

Kati.               Bezzeg nekem nem vetted fel a mobilt! Pedig már útközben hívtalak!

Judit:              (Katihoz) Órám volt! Én ugyanis tanítok! (a telefonba) Nem, nem neked mondtam. Semmi, majd elmesélem. Laci, egyszer, félórára rád bízták a gyereket, bírd ki! Mondtam, hogy ma kivételesen nem érek rá! Később megyek. Szia! (leteszi)

Kati:               Hogy bírsz ezzel élni?!

Judit:              Remekül! Na, hol is tartottunk? Ja, igen. A pasi. Jó, értelek. Elhiszem, hogy rossz érzés volt, na de először is, te nem élsz vele 25 éve, másodszor, ha már elfogadtad, megértetted a lelkét…akkor miért csodálkozol ezen? Ha egyszer nő lett, férje van! (hirtelen) Bár…ezt egészen én se értem…úgy érted, hogy gyűrűs?…Van már nálunk ilyen?

Kati:               Mit tudom én? Ez érdekel a legkevésbé. Lényeg, hogy ott lakik, vele él.

Judit:              Akkor nem megyünk az Arizónába?…Pedig már olyan kíváncsi lennék…

Kati:               Te ne légy kíváncsi az én kontómra! Vagy menj el, ha akarsz!

Judit:              Ugyan már, ne hülyéskedj. Inkább gondold át…

Kati:               Ezen nincs mit átgondolni! Nem érted? (bőröndöt rángat elő a szekrényből) Pakolok, és megyek. Eleget láttam. (kopognak az ajtón)      Tessék!

(Géza, jóképű, 50-es macho, Kati volt férje jön, mindketten ledöbbennek)

                        Hát te?…

Géza:             Bocs. Bejöhetek? (bejön) Gondoltam, ha már összefutottunk itt Pesten, meglátogatom a feleségemet…

Kati:               A VOLT feleségedet!

Géza:             Oké. Szia, Juditkám.

Judit:              Szia. (Géza megpuszilja Juditot, Katit, majd leül)

Géza:             Már mész? Sajnálom. Pedig, jó lett volna kicsit sétálni itt Pesten… 25 éve nem voltunk itt együtt. Judit is itt van…

Kati:               (idegesen) Na mi van, csak nem elérzékenyültél a volt osztálytársaktól?

Géza:             De. Tegnap még külön találkoztunk egy páran. A Béla, a Tibi….

Kati:               Meg a volt összes nőid?

Judit:              Jaj, Kati, ne légy már ilyen pikírt Gézával! Ha éppenséggel tudni akarod, Laci is ott volt! A régi haverok.

Kati:               (csodálkozva) Nem is mondtad.

Judit:              Hát…még nem jutottunk oda, mert…(zavarba jön)…másról volt szó.

Géza:             Másról? Miről?

Kati:               (idegesen) Semmi közöd hozzá. Női dolgok.

Géza:             Áh, szóval a gyerekek.(Katihoz) Sarah hogy van? Egy hónapja beszéltem vele, de nagyon rossz volt a hangja. Szakított Leslie-vel?

Kati:               (kicsit elbizonytalanodva) Nem, dehogy. Szerintem…jól van. Igen, minden rendben. És Ingrid? Meg az új svájci gyerekeid?

Géza.              Kati, ne húzzál, jó?

Judit:              Mi történt?  Csak nem elváltál megint?

Kati:               Még nem. De már úton van.

Judit:              Ezt nem is mesélted az osztálytalálkozón!

Géza:             Miért, olyan jó mese lett volna? Ingrid…egy tévedés volt. Hagyjuk.

Kati:               (kuncogva)…el.

(Géza hallgat, kicsit szomorú megvetéssel nézi Katit)

Judit:              Sajnálom.

Géza:             Én is.

Kati:               Ó, te szegény. Pedig jó apa lettél volna!

Géza.              Legalább olyan jó, mint te anyának!…

Judit:              Elég! Én nem értem. Ti most szeretitek egymást, vagy nem? Ha vége, akkor meg mindek veszekedtek állandóan?

Géza:             Nem veszekszünk állandóan. Sőt! Abszolút jól megvagyunk. Nem tudom Kati miért ilyen ideges most.

(mindketten ránéznek, Kati irtó zavarban, Géza Judithoz)

                        Tényleg, Dávid miért nem jött el? Nem tudsz róla semmit?

Judit:              (zavartan) Nem…nem reagált…nem tudjuk, mi van vele…Semmit.

Géza:             Értem…(szúrósan nézi Katit)…akkor ezért vagy velem ingerült. Mert Ő nem jött el.  Bocs, erről én nem tehetek!

Kati:               (elfordul, fúj egy nagyot, majd más hangon) Szóval, mi van Sarah-val? Miért volt rossz a hangja? Mit mondott?

Géza:             Semmit. Csak éreztem, hogy szomorú. Igennel, nemmel válaszolt, majd gyorsan letette.

(Kati egy pillanatra magába zuhan, elgondolkodik)

Kati:               Nem tudok róla, hogy lenne valami…De…már úgyis megyek haza!

                        (gyorsan tovább pakol)

Géza:             (halkan) És akkor mi van? Akkor találkozol vele?…

(Kati egy pillanatra megáll a pakolásban)

Judit:              (Katihoz) Azt mondtad…minden rendben van Sarah-val…

(Kati nem tudja mit mondjon, ebben a pillanatban kopogás)

Kati:               Ó, ki az már megint? Tessék!

(Diána és Péter jönnek, de csak Pétert látjuk először)

Péter:             (be, egy csokor virágot ad Katinak) Bocsánatot kérni jöttem…

                        Pontosabban Diána vett rá, mert valóban nem közölte kiskegyeddel, hogy én…szóval hogy én vagyok, és…

Diána:            (félrelöki, dívának öltözve, már fellépéshez, belép) Ó, képtelen vagy elmondani egy normális mondatot! Arról van szó, Katikám, hogy bocsika, bocsika…mindent elmagyarázok, de gyere el kérlek az Arizónába! Nézz meg, és ott majd beszélgetünk…(ekkor veszi észre

                        Gézát meg Juditot, megdöbben, Kati és Judit szintén szólni sem tudnak, Géza azonban férfiasan végignéz Diánán)

Géza:             Kezitcsókolom! Kacsóh Géza.

Diána:            (hirtelen maga elé kapja a fátylat) Tudom…azaz… (Géza közben kezet csókol neki)

Géza.              Azaz…sejtette? Gondolom, Kati mesélt rólam. Önről viszont nem mesélt nekem. (Katira néz)

Kati:               (zavarban) Ő…ööööö…Ő egy új barátnőm…egy…izé…fellépő…

Diána:            Igen, fellépek egy lokálban. Onnan ismerjük egymást…Katival.

Géza:             Nocsak!

Péter:             Idő van. Nem megyünk?

Diána:            De…Megyünk…Kati, akkor…Judit?

Géza:             Szóval Judit is?…Önökkel tarthatok?

Diána-Kati:   Nem!!!!

Géza:             (csodálkozva) Nem?…Hát…jó…Nem is tudtam, Katikám, hogy ilyen titkos helyekre jársz, ahova senki más nem teheti be a lábát.

Judit:              Ó, persze, hát jöjjön csak Géza is!

Kati:               (súgva) Te megbolondultál?!! Miért hívod oda? Minden kiderül!

Judit:              (súgva) Na és? Most már mindegy.

Kati:               (súgva) Elájulok!

Géza:             (Diánának udvarolva) Maga csodálatos! Ez a fellépő ruhája?

Diána:            Nem, a piacra készültem.

Géza:             Bocs, de annyira elbűvölő…tényleg! Olyan ritkán látni egy nőt ..így öltözködni!

Diána:            Hát igen…Meghallgatja hogy énekelek?

Kati:               (bokán rúgja) Ne hívd!!!

Diána:            (sziszegve) Hagyj már! Tetszem neki!

Péter:             (idegesen) Na, akkor megyünk már? A pasi is jön?

Diána:            Az urat Gézának hívják! Ugye, jól értettem?

Géza:             Fenomenális a memóriája! Akárcsak a…

Diána:            Ki ne mondja!

Péter:             Géza, velünk tart?

Géza:             Hogyne, szívesen! Ha lehet…(körbenéz, senki nem válaszol, csak Diána mosolyog rá) Akkor…felőlem mehetünk sofőr úr!

Péter:             (sértetten) Sofőr?!

Géza:             Miért, nem maga vezet?

Péter:             De, én vezetek! Csakhogy én nem sofőr vagyok, hanem…

Géza:             (Dianához) …A fia? (Kati hangosan felnevet) Mit nevetsz?

Kati:               (cinikusan) Jókedvem van!

Diána:            (idegesen) Na, menjünk! Későre jár! Gyertek lányok!

Kati:               Én…azt hiszem…fáj a fejem…Inkább maradok.

Péter:             (belekarol) Egy whyskitől elmúlik. Szabad?…(közben mennek kifele)

Kati:               Egy?! Nyolc whyskit kérek! De sűrgősen! (Judithoz kétségbeesve) Mi lesz ebből?!!!

Judit:              (súgva) Botrány. De a nyolcadik whyski után észre sem veszed! (kimennek)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük