Gyöngytyúk a zokniban

Újra olvasva nekem is egyre jobban tetszik! Hogy lehetséges ez??!

5. jelenet

(A szállodaszobában Kati zokog az ágyon, magánkívül, Judit mellette)

Judit:              (értetlenül) Mi történt?! Nem értem!

Kati:               (a zokogástól fuldokolva, alig érthetően) Nővé operáltatta magát!

Judit:              Kővé?!

Kati:               Nővé! Én váltam kővé! Képzeld…ott áll Mária néni az ajtóban!….

(zokog)

Judit:              Mária néni?! Hát még él?

Kati:               Nem! Ő Dávid.

Judit:              Mária néni Dávid?…

Kati:               Diána…

Judit:              Ki?

Kati:               Dávid! Aki úgy néz ki, mint Mária néni!

Judit:              Dávid úgy néz ki…(hirtelen megérti) Buzi lett?!

Kati:               Nem, Diána lett.

Judit:              Tehát buzi. (felháborodva) Ó, a disznó! Remélem megtépted a piszkot! Pasik tömkelegét  vehette el tőlünk! Engem mondjuk nem érint, de mennyi a szerencsétlen facér nő! Ezek a buzik meg osztódással szaporodnak! És az semmi, hogy tisztességes fiúkat rontanak meg, de még a nemünket is bitorolják! Szóval…te…egy …meleggel jártál a gimiben?!

Kati:               Nem, egy nővel. (hirtelen felül, mint egy őrült néz Juditra) Tehát én…leszbikus vagyok.

Judit:              (ijedten hátrál) Na ne…

Kati:               Megtébolyodom.

Judit:              Lassan én is.

Kati:               Hát most mondd meg, mondd meg őszintén, úgy nézek ki, mint egy leszbikus? Hát fiús vagyok én? (Judit végignéz rajta furcsállva) Hát nadrágot hordok?! (a nadrágjára néz) Na jó, most kivételesen…

Judit:              Életedben nem volt rajtad szoknya, csak a ballagáson, meg talán amikor a Rómeó és Júliát játszottátok. És mindig majdnem elestél benne.

Kati:               Na ne, csak nem gondolod, hogy…nem, én utálom a nőket! Bocs…nem úgy értettem, hogy mindenkit…téged szeretlek…persze nem úgy! Ugye nem értesz félre?!

Judit:              (egyre hátrább hőköl az őrült kitöréstől) Nem, nem értelek félre. Nyugi. Tudod mit? Inkább mondd tovább hogy volt?

Kati:               Mi?!

Judit:              Hát miután Dávid ezt elmondta.

Kati:               Ja! Felsikoltottam és elrohantam!

Judit:              Komolyan?

Kati:               Nem, visítva!

Judit:              Ne hülyéskedj!

Kati:               De komolyan!

Judit:              Hát most visítva, vagy komolyan?

Kati:               Komolyan visítva! (járkál) Én ezt nem bírom ki…én megőrülök…adj valami nyugtatót….            (bekap néhány szemet, majd ráiszik) Na, nem adsz?

Judit:              Most vettél be!

Kati:               Ó, az csak pár szem volt. Nem lesz elég. (meghúzza az üveget megint)

Judit:              (kitépi a kezéből az üveget, lenyomja a fotelra) Elég! (leül mellé, elgondolkodva) Szóval ezért tűnt el…Bebuzult. Egy ilyen szép fiú!… (hirtelen) Talán túl szép!…igen, olyan finom volt mindig…olyan lányos…

Kati.               (hörögve) Egyáltalán nem volt lányos! Nagyonis…férfias volt…Bár…

Judit.              Bár?

Kati:               Semmi. (maga elé mered)

Judit:              (óvatosan) Szóval…voltak jelei?…(Kati hallgat)…Hát, ha Gézához hasonlítjuk…

Kati:               (hirtelen) Miért? Géza veled is kikezdett?

Judit:              (csöng a telefonja, felveszi) Szia, édesem! Mondjad!

Kati:               (dühösen) Mondjad?! Te mondd, hogy mi volt Gézával?!

Judit:              (a telefonba) Nem érdekes, csak Kati. Tudod, Amerikából. De hát mennyire vágta el az ujját? Elállt a vérzés? Hát kösd be! Ott van a fiókban tudod, az a….hogyhogy melyik méret? Amelyik jó rá! Na jó, sietek, persze. Nem, ne vidd orvoshoz! (leteszi)

Kati:               Szóval?!!!

Judit:              Kati! Kivel nem kezdett ki a Géza?

Kati:               Velem.

Judit:              Persze, mert te voltál az egyetlen lány az iskolában, aki észre sem vette! Holott ő aztán…tényleg férfi volt…(Kati szúrósan ránéz) Nyugi, én nem jártam vele. Engem már akkor is csak a Laci…

Kati:               De ti együtt is maradtatok! Nem úgy, mint én és Dávid…(rémülten, borzadva) Diána?!!!!

Judit.              Diána?! Nevet is változtatott?

Kati:               Hát képtelen vagy felfogni, hogy nő?!! Átoperáltatta magát!

Judit:              Jézusom…Most már értem…Bocs, én azt hittem, hogy csak meleg lett, vagy…bisex…de hogy…nő?! Ez…tényleg szörnyű lehetett. (kis csend) Melle is van?…

Kati.               Hát persze hogy van! Melle és…ki tudja mi…Jaj, gondolni se tudok rá!

Judit:              (letörten) Megértem. De vajon…Miért?…Nem is kérdezted?

Kati:               Nem kérdeztem, én hányni szerettem volna!

Judit:              Azért…engem érdekelne.

Kati:               Nehogy azt mondd, hogy menjek vissza!

(csöng a telefon)

                        Ó, biztos Sarah. (kicsit összeszedni magát, műhangon) Hello! Sarah?

                        (elfehéredik) Diána?…Ja, Dávid….vagyis…igen…(hallgat)…Jó… értem… igen…átgondolom. Szia. (lerakja)

Judit:              (izgatottan) Na? Mit mondott?

Kati:               Hogy…menjek vissza.

Judit:              És?…

Kati:               Hogy…elnézést kér…és…ezért nem jött el az osztálytalálkozóra, mert félt, hogy mit szólok…meg szólunk…de főleg én…És hogy olyan régóta szeretne látni, meg annyiszor fel akart hívni…és megérti, hogy ez nekem egy sokk, de…mennyire jó, hogy felmentem, és…köszöni.

Judit:              Ó, szegény. (kis csend)

Kati:               Szegény?! Ő???

Judit:              Látod, mennyire megviselte. Rosszul eshetett neki, hogy így elrohantál.

Kati:               Neki? És nekem? Nekem?!!

Judit:              Kati! Nem lehetsz ilyen önző. Ha tényleg szeretted…márpedig igen, akkor te vagy az egyetlen, akinek meg kell őt érteni! Biztos sok barátját elveszítette ezáltal. Mert az emberek nem toleránsak. Képzeld, miket vághattak a fejéhez.

Kati:               Na de hát ez szörnyű!

Judit:              Ki tudja mi zajlik a lelkében? Semmit nem tudsz róla 25 éve!

(csend)

Kati.               Pont te mondod, hogy értsek meg egy ilyesmit, aki…

Judit:              Egy hétköznapi kispolgár vagyok hozzád képest?

Kati.               Nem így értettem…

Judit:              De, és igazad is van. Én ilyen vagyok, egyszerű gimnáziumi tanárnő, egy férjjel, három gyerekkel, unokával, minden extra nélkül. Ti viszont… mindig is különlegesek voltatok. Te is, Dávid is. Sőt, Géza is a maga módján. Egy pilóta!…

Kati:               (keserűen) Géza legalább férfi! Már rég szétmentünk, de még utána is… néha amikor megjelent…összevesztünk, aztán…nem tudtam neki ellenállni.

Judit:              Ezt nem mondtad eddig.

Kati:               Ó, hát nem mindegy? Géza ennyi volt. Aztán repült tovább egy másik nőhöz. Őt csak…Az érdekelte…

Judit:              Azért AZ  nem semmi!…( kuncognak)

Kati:               Sőt. Elég fontos kapocs volt közöttünk, de az egyetlen, érted? Az egyetlen kapocs! Aztán fölkelt, és ment bütykölni a gépét, teniszezni, vitorlázni, sörözni…de beszélgetni semmiről nem lehetett vele. Semmi lelki dologról. Dáviddal mindenről…

Judit:              Akkor most erről is kell.

Kati:               (felcsattan) Erről?!!!

Judit:              (megfogja Kati kezét) Pont azt szeretted benne. Hogy neki VAN lelke. Ne légy Géza.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük