Gyöngytyúk a zokniban

Megint egy új nap, és új fejezet:

4. jelenet

(Dávidék ajtaja ismét, most már a mai Kati csönget, előtte igazgatja magát, ajtót nyit

egy középkorú nő)

Kati:                           (meglepetten) . . .  Mária néni! Kezitcsókolom! (a nyakába ugrik, a nő furcsán hátrál) Nem tetszett változni semmit. (a nő továbbra is hallgat, Kati zavartan) Nem tetszik megismerni? Kati vagyok. Úristen, ennyire megöregedtem!?

Diána:            Nem, nem, dehogy!…Sőt!…(szinte szerelmes hangon) Gyönyörű vagy most is…

Kati:               (furcsállva nézi)…Köszönöm…Dávid?

Diána:            (széttárja a karját) Hát… (lesütött szemmel) igen!…

Kati:               Úristen, mi történt vele?!

Diána:            (döbbenten) Ja! Hogy ez kérdés volt…(kínlódva) Kati…Én nem Mária néni vagyok..

Kati:               (értetlenül) Tessék?! De hát…

Diána:            Hasonlítok, tudom. Elvégre van némi közünk egymáshoz. (kezet nyújt zavartan) Diána.

Kati:               Diána?…Tudtommal nem volt testvére Mária néninek. Pláne nem ikertestvére! (zavartan nevetgél, Diána hallgat, Kati visszanyeri lélekjelenlétét) Dehát akkor honnan ismer engem . . .

Diána:            (rekedten) Elég…régről…A gimnáziumból.

Kati:               Hát én is…én is akkor jártam ide, meg az egyetem elején is még…. (idegesen) Elnézést, de mi ez az egész?! Ha nem Mária, akkor ki maga egyáltalán?! És…hol van Dávid? Nyírő Dávid! Az osztálytársnője voltam! És a…(elharapja, idegesen) szóval én vagyok a Kati Amerikából!

Diána:            Látom. Az a helyzet, hogy Dávid…

Kati:               (felkiált) Meghalt?

Diána:            Nem, nem egészen.

Kati:               Kórházban van? Melyikben?

Diána:            Nem nincs kórházban sem, hanem hát, hogy mondjam, hogy is mondjam Dávid már nem lakik itt.

Kati:               (megkönnyebbülten) Ja, persze, nyilván elköltözött. (óvatosan) megnősült?

Diána:            (felnevet) Na, azt nem! Illetve már…

Kati:               (megörül) Elvált? Hol lakik?

Diána:            Itt.

Kati.               Itt?!!! Hát akkor…(indulna be, Diána útját állja)

Diána:            Nem egészen, illetve, mégse….Nézd, Kati, Dávid már nincs!

Kati:               (megzavarodva) Nem értem. Hát akkor mégis …

Diána:            Nem, nem halt meg, azaz bizonyos értelemben talán mégis, mert  . . . (kifakad) Katikám hát nem ismersz meg? Én vagyok, azaz voltam Nyírő Dávid!

Kati.               (rámered) Mária néni?!…

Diána:            (idegesen) Nem, nem Mária néni! Dávid!! Azaz…most már Diána.

Kati:               Mi?!Egy kukkot sem értek! (hirtelen elneveti magát) Te viccelsz! Dávid! Ó, hisz mindig is remek voltál! Te felvetted anyád ruháját?!

Diána:            (sértetten) Ez nem anyám ruhája.

Kati:               Jó, úgy értettem, őt utánzod? Szórakozol velem? Megtudtad, hogy jövök, igaz? Engedj már be, mesélj! Színész lettél? (viccelődve) vagy nőimitátor?…

Diána:            (komolyan) Nem imitátor. NŐ lettem. Igazából.

Kati:               (döbbenten nézi) Mi lettél?!….

Diána:            Nyírő Diána. Nővé operáltattam magam.

(Kati kővé meredten áll, Diána most megkönnyebbülve, hogy elmondta, kedvesen beinvitálja) Na, gyere. Menjünk be. (Kati mozdulatlanul áll)

(Diána közben indul be, pont olyan hangon, mint az anyja) Kávét? Süteményt? Van eper is! (visszafordul, látja, hogy Kati nem mozdul) Kati, én tudom, hogy ez így hirtelen felfoghatatlan, de hidd el, annyira örülök, hogy itt vagy (megfogja mindkét kezét) …engedd meg, hogy elmagyarázzam! Biztos meg fogsz érteni. Hisz mi mindig annyira…na, gyere.

Kati:               (undorodva kitépi a kezét Diána kezéből) Engedj! (szinte hiszterikusan

üvölteni kezd) Nem! Ez nem lehet igaz! (zokogva elrohan)

Diána:            Kati! Kati! Várj! Legalább engedd, hogy…(szalad utána, de Kati már eltűnt mint a szélvész, megáll, kiabál) Kati! Ne menj el!….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük