Gyöngytyúk a zokniban

2. jelenet

(Legalább 30 évvel ezelőtt. Pesti lakás, a fiatal, gimnazista Kati csenget, Mária néni,

Dávid anyja nyit ajtót. Az ajtó jobb szélen sréhen, egy konyhára nyílik, onnan Dávid

szobája, ami szintén látható.)

Kati:               Csókolom.

Mária:            Szervusz, Katikám, Gyere be.(hangosan) Dávid! Kati jött!

(bentről egy fiúhang)

Dávid:            Mindjárt! (gitárszót hallunk, Dávid énekel)

Mária:            (elérzékenyülve néz Dávid ajtaja felé) Gyakorol!

Kati:               (szintén ugyanolyan arccal néz az ajtó felé, majd összenéznek Máriával)

                        Szép hangja van.

Maria:            Ugye? Gondolod, hogy színész lesz?

Kati:               Biztos!

Mária:            Olyan ügyesek voltatok a múltkor is! Csak bámultalak titeket! Mint az igazi profik!

Kati:               Ugyan, Mária néni! Ez csak amatőr színjátszás. De Dávid…tényleg tehetséges.

(közben leülnek, Mária néni süteményt tesz az asztalra)

Mária:            (aggódva) De vajon felveszik?  Annyian jelentkeznek, tiszta lutri az egész! Vegyél, drágám.

Kati.               Köszönöm.

Mária.            (ábrándozva) Eljátszhatnátok Rómeót és Júliát!

Kati:               (nevet) Á, engem úgyse vesznek fel. (elmereng) De a Júlia…VELE… nem lenne rossz…(elvesz egy süteményt) Ez milyen finom!

Dávid:            (szép arcú, csinos, gimnazista fiú be) Ugye? Csak az én anyukám tud így sütni! (megcsókolja anyja homlokát, Kati kicsit féltékenyen nézi, azt hiszi, őt is megpuszilja majd, de Dávid csak elmegy mellette, leül, ő is vesz egy sütemény) Megtanultam a gitárszámot! Betesszük a következő darabba?

Kati.               (kicsit letörten) Aha…

Máris:            Kávét? Isztok?

Dávid:            Én nem, kösz.

Kati:               Én…sem. Inkább…(feláll, toporog)

Mária:            Menjünk be?

Kati:               (zavartan) Ja…ööö…

Máris:            Persze, tudom, gyakorolni akartok! Jó, nem zavarok! De azért egy limonádét csak iszol, Katika.

Dávid:            Én kérek!

Kati:               (állva) …Megyünk?…

Mária:            (Dávidhoz) Majd beviszem a limonádét.

(Dávid és Kati átmennek Dávid szobájába, Mária utánuk szól)

                        Van eper is! Habbal!

(Kati kelletlen arcot vág, bemennek)

Dávid:            (felkapja a gitárt) Na? Hallottad? (elkezd énekelni, de Kati elnéz, abbahagyja) Mi van?

Kati:               Semmi.

Dávid:            (lerakja a gitárt, sóhajt) Most az idegesít, hogy anyu még ötször be fog jönni? De miért? Hát te is szereted, nem?

Kati:               Szeretem, szeretem, de mégiscsak…(elhallgat)

Dávid:            …mégiscsak?

Kati:               Na, gyakorolunk? (hirtelen) Anyád azt mondta, eljátszhatnánk Rómeó és Júliát. Mi lenne ha…persze nem az egészet, de csinálnánk mondjuk egy Shakespeare-egyveleget.

Dávid:            (nagyon szépen, maga elé) Ó, Rómeó, miért vagy te Rómeó?…

Kati:               (nevetve)Azt én mondom!

Dávid:            (Kati felé folytatja) Tagadd meg atyád…

Kati                (átveszi) …s én sem leszek Capulet tovább. (szerelmesen nézi Dávidot, egymással szemben állnak, ekkor benyit Mária)

Mária:            Itt a limonádé! Meg az eper. Isteni! Végigjártam az egész piacot! Dávidkám, nem fázik meg a torkod a huzatban? Tudod, milyen érzékeny vagy. Behoztam a süteményt is. Na, mit próbáltok? Nézhetem?

(pillanatnyi zavart csend, majd csengetnek)

                        Lajos! (felpattan kiszalad)

Kati:               Hála Istennek!

Dávid:            (megörül) Apu! (indulna ki)

Kati.               Hova mész?!

Dávid:            Köszönök neki!

Kati:               De…most?!….

(Dávid zavartan visszafordul, lopva Katira néz, aki hozzálép és folytatja a Júlia monológot, közben belesül, egyre nagyobb zavarban vannak, a végén hirtelen Kati megcsókolja, Dávid is viszonozza, kissé ügyetlenül, zavartan állnak egymással szemben)

Dávid:                       Ezt most…miért kaptam?

Kati:               Csak úgy…

(hirtelen egyszerre újra megcsókolják egymást, most már hosszabban)

Dávid:            (megsimogatja Kati haját) Ezt szeretted volna?….

(Kati szégyenlősen hozzábújik, Dávid szeretettel öleli, csókolgatja)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük