Gyöngytyúk a zokniban

Kedves kis Szentjánosbogaraim!

Volt egyszer egy színház! Budán,a tejgyárral szemben! A Haladás Moziból Karinthy Márton színházat csinált, nem is akár milyet! Marci hívására és a jó sorsomat követve odavetődtem, és hosszú ideig sok örömet és szeretetet kaptam és talán adtam is a falai között.

Csodálatos karrier ívet írtam le a színházban! A néma, epizodistától eljutottam az abszolút főszerepig. Egész ottani munkásságom megkoronázására készültem, amikor az általam írt Gyöngytyúk a zokniban című darabomat letettem az asztalára. Csodálatos rendezőt is szereztem hozzá: Bozsik Yvette személyében. Yvette velem akarta eljátszatni a főszerepet, ám Marci még nálam is nagyobb nevet szeretett volna az előadás élére, úgy nevezett húzónevet. No olyat meg hosszas keresés után sem találtunk. A terv elsikkadt, a koronázás elmaradt!

Egy merész gondolattól vezetve most azonban folytatásokban közreadom a művemet. Hátha…

Tölgyesy Zoltán-Vajda Anikó

GYÖNGYTYÚK A ZOKNIBAN

                                                     színmű két felvonásban

       Dramaturg: Pataki Éva

SZEREPLŐK:        

Diána, korábban Dávid, 50 körüli

Kati, 50 körüli, Dávid volt osztálytársnője

Sarah, Kati és Géza lánya, egyetemista

Péter, 30 körüli, Diána élettársa

Géza, 50 körüli, Kati volt férje, volt osztálytárs

Judit, 50 körüli, Kati barátnője, volt osztálytárs

Alex., fiatal pincérfiú

Mária, Dávid édesanyja, 40 körüli  – emlékképben

Kati édesanyja, 40 körüli – emlékképben

Fiatal Dávid, gimnazista – emlékképben

Fiatal Kati, gimnazista – emlékképben

John, 50 körüli amerikai milliomos

Továbbá: emberek a bárban, fellépők, konferanszié

JÁTSZÓDIK:

Pesten és Amerikában.

Helyszínek: Diána lakása Pesten, Kati lakása Amerikában, Kati hotelszobája Pesten,  bár Pesten, bár Amerikában, emlékképben Dávidék régi lakása, emlékképben Katiék régi lakása

1. jelenet

(Amerikai lakásbelső New-Jerseyben. Kati, 50 körüli csinos, határozott értelmiségi nő. A lánya, Sarah, egyetemista, flegma, kissé elhanyagolt külsejű lány, egy szakadt válltáskába dobál be vasalatlan ruhákat, közben folyamatosan rágcsál valamit.)

Kati:                           Sarah! Miért nem vasalod ki azokat a cuccokat? Egyáltalán hogy nézel ki?  Mi történt a fejeddel?  (Sarah hosszú haja berasztázva, szétáll)

 Sarah:           (undokul) Raszta! Már legalább féléve így hordom! Harmadszor kérded meg! (hirtelen dühvel) Anyway, I don’t like to speak hungarian, don’t I?!

(csöng a telefon)

Kati:               De magyarok vagyunk, akkor is, ha…(felveszi a telefont, bűbájos hangon) Yes, hello hear is Cathy Tomek speaking! Oh! Wonderful! Of course! Ok! Right, tomorrow! Bye, Mr.Charleston! (lerakja) Elfogadták a könyvemet!!!

Sarah:            (unottan) Óriási! (indul ki)

Kati:               Nem is gratulálsz?

Sarah:            (anyját utánozva) „Oh! Wonderful! How nice!” (undorral) Ez miről szól? A „nevelés csodája”? „Remek házasság”? „Hogy legyünk még boldogabbak?” Hanyadik könyved is a wonderful life-ról? (gúnyolódva énekelve megy kifele) It’s a wonderful, wonderful life….

Kati:               Várj! Mikor jössz? Hálaadásra hazajössz? (félve) Vagy csak ….nyáron?…Sarah!

Sarah:            (visszafordul) Utálom a hálaadást! És ami azt illeti téged úgyse….

                        (közben a skype szól)

Kati:               Pillanat. (beleszól) Yes….(hirtelen megváltozik a hangja, boldogan felkiált)  Judit! Végre! Hogy mennyit kerestelek! Miért nem hívtál vissza? Igen, az osztálytalálkozó miatt! 25 év! Istenem, hiszen még most is fiatalok vagyunk! Na jó, jó már nem annyira! Persze, hogy megyek!

(Sarah áll, Kati nem veszi észre, annyira el van mélyedve a beszélgetésbe)

Sarah:            Esik. Elvihetem ezt a dzsekit?

Kati:               (izgatottan folytatja) És Ő? Ő is ott lesz? Hogyhogy melyik Ő?

(szerelmes hangon) Persze, hogy Dávid….

(Sarah vet egy dühös pillantást, majd felkapja a dzsekit, és kiviharzik)

Tudom, hogy a múltkor se ment el, de ez most a huszonötödik! Mégis,

szerinted mi lehet vele, hogy nem válaszol? Csak nem…halt meg?!… Nem, az nem lehet. Azt megéreztem volna….Érzed?! Mit?! Égett szag? Krumplifőzelék?!…Kinek ordibálsz?! A férjed…Te krumplifőzelékkel vagy elfoglalva, miközben én Dávidról beszélek?! Mi? Milyen új e-mail? Na jó, akkor leteszem! Pont most kell nézegetned az emailjeidet, mikor velem beszélsz?… MI?!!! ŐŐŐŐ?!!! Nem mondod komolyan! Azt írja, hogy jön?!! És pont miközben velem beszélsz….Ez égi jel! (felugrik, izgatottan járkál)…Most le kell mennem…Mi? Ha izgatott vagyok, futok egy kört a parkban…Jaj, nem hiszem el…Jön! Megérezte! Megérezte, hogy beszélünk! (megáll, kis szünet, más hangon) Ez nem pszichológiai túlzás! Te nem hiszel a telepátiában, mert mindig is…Áh, mindegy, majd otthon beszélünk! Máris megrendelem a repülőjegyet! De most lerakom. Szia! (lecsapja, keresi a dzsekijét) Hol a francba van a dzsekim?!…Na mindegy.  (indul ki) Sarah, képzeld!…hol vagy?!… (keserűen) Jellemző. Elment, köszönés nélkül. Ó, hogy zuhog! (visszajön, leroskad) Meg fog ázni. Még egy dzsekit se vitt magával.

                        (eldől a kanapén, becsukja a szemét, elmosolyodik) Istenem, Dávid…

                        Vajon megnősült?…Vagy gondol még rám ő is?…Ó, bárcsak ott lenne!

(zene, lassan sötét, Kati emlékképe jelenik meg)

No drágaságaim! Ez volt az első jelenet. Kérlek, írjátok meg érdekel-e a folytatás, vagy hogy tetszett, vagy bármit, ami az eszetekbe jut! Millió tsók!

2 hozzászólás “Gyöngytyúk a zokniban” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük