A nő, aki férfi

Fotó: Papp Olivér

2003-ban így ír rólam Trencsényi Zoltán a Népszabadság hasábjain:

Világéletemben színész akartam lenni, de zord szemek kirostáltak a Színművészeti Főiskola felvételijén.

Ezzel a mondattal kezdi a beszélgetést dr. Tölgyesy Zoltán jogász, divattervező, színművész és hivatásos nőimitátor. Ha kellően ravasz lélekkel olvasták a fenti sorokat, bizonyára feltűnt, hogy Tölgyesy mondata csupán ürügyként és mintegy felvezetésként szolgált ahhoz, hogy leírjam a meglepő másodikat.

Jogász, divattervező, színművész és nőimitátor. Most akkor mi? És hogy kerül mindez egy kalapba?

Azt mondja, bár tizenöt évig jogtanácsosként dolgozott, ma már nem foglalkozik a törvények és rendeletek szigorú világával. Röviden: csalódott benne. Olyannyira, hogy jogászéveinek utolsó időszakában már egy divatüzlet nyitásán törte a fejét. Amikor aztán odahagyta a jogi pályát, 1985 táján Balatonfüreden, a szívkórház felé vezető úton valóban nyitott egy butikot.

Két fontos dolog történt ebben az időben.

Egyfelől Tölgyesy úr egyre többször szólt bele abba, hogy nézzen ki az általuk forgalmazott ruha. Pofozta a divatot erre, lökdöste arra, egy idő után már ő tervezte a bolt kínálatának nagyobb részét.

– Nem azt akarom, hogy pókok mászkáljanak a ruhán, és ilyesféle különcségektől ájuljanak el az emberek, de tény, hogy engem főképpen a rafináltan érdekes megoldások vonzanak – mondja. – Az általam tervezett ruhák inkább színpadiasak, és fontos, hogy a nő jól nézzen ki bennük. Tehát ne azt mondják: őrült jó ez a ruha, inkább azt: ebben a ruhában őrült jól néz ki ez a nő.

Ez volt tehát az egyik fontos történés. A másik meg az, hogy a szívkórházban kókadozó hírességek közül egyre többen tértek be az üzletbe egy futó csevejre, és az unaloműzésnek ez a módja igencsak növelte a bolt hírnevét. Még az is megesett, hogy Márkus László beállt a pult mögé.

Jött a kilencvenes évek elején rendezett Táncdalfesztivál. Tölgyesy Zoltán ekkor már Kovács Katinak, Szulák Andreának és másoknak tervezett fellépőruhát. Hab a tortán: aki az ő alkotásában lépett színpadra, szinte biztosan helyezést ért el. Nem állítom, hogy a tervező mágikus összefüggést sejtett a történések mögött, az azonban tény, hogy egy lépéssel megint beljebb került a művészvilágba.

Nem sokkal később részt vett egy emlékezetes, szűk körű bulin, amelyen először öltözött nőnek. Akkor még csak azért, hogy meghökkentő átalakulásával szórakoztassa ismerőseit, barátait. Első fellépésén maga is megdöbbent azon, milyen furcsa más ember, pláne más nemű ember bőrébe bújni. A játék lassan komolyodott, a meglepő produkcióra egyre nagyobb igény mutatkozott, így hát Tölgyesy Zoltán rövidesen egy nőimitátor csoportot szervezett. A Csodálatos mandarinok nevű formációval egyre gyakrabban lépett fel mulatókban. Nem sokkal később egy nőimitátor társával megnyert egy Bécsben rendezett nőimitátor-versenyt. Freddy Mercury és Montserrat Caballé kettősét adták, állítólag frenetikus sikerrel.

Felbukkant Karinthy Márton és Bozsik Yvette, mondták, szükségük volna Tölgyesy úr különös figurájára. A Karinthy Színház Kakukktojás című előadásában még csak épphogy a színpadra került, az Őrült nők ketrecében már kisebb szerepet is kapott. A Lassú felmelegedésben már az előtérben játszhat. Bozsik Yvette előbb az Egy faun délutánjában foglalkoztatta, majd a Kabaréban, amellyel még Párizsba is kijutottak, végül a DADAistákban adott neki fontos szerepet.

Tölgyesy Zoltán mostanában olykor a színpadon serénykedik, máskor meg a tervezőasztal mögött. Ma már színpadi művekhez is tervez ruhát, így aztán az életében végképp összekeveredett minden: színész, emellett ruha- és jelmeztervező, valamint bárokban fellépő, hivatásos nőimitátor.

Ha valaki alakításaira kíváncsi, keresse a fenti színdarabokat, ha az általa tervezett ruhákra, akkor rövidesen a Belgrád rakpart furcsa mulatója, a Capella előtt megnézheti azokat. A Brokát Divatház és a Capella közös produkciójában színre kerülő bemutatóra augusztus 20-án kerül sor, éppen a tűzijáték előtt, háromnegyed nyolc-nyolc körül a kora esti forgatagban. Tizennégy hölgy és hét transzvesztita mutatja be a legújabb kollekciót. A hölgyek között a művészvilág ismert alakjait találjuk majd: Fullajtár Andreát, Gubás Gabit, Incze Ildikót, Orosz Helgát, Pokrivtsák Mónikát, Tallós Ritát és másokat. A műsorvezetők: Csákányi Eszter és Kulka János. Állítólag emberes felhajtás lesz, koreográfiával, harmincöt méteres kifutóval, fényekkel és a transzvesztiták külön bemutatójával.

Itt tart az ember, amikor végre csak felteszi az adódó kérdést: mit gondolnak az ismerősök Tölgyesy úr furcsa áttűnéseiről.

Azt mondja: ma már nálunk is polgárjogot nyert mindez. És ez még akkor is igaz, ha kicsit nehézkesen fogadjuk el a másságot, nehezen engedjük el saját görcseinket. Felszabadultabb lelkű, nyugati országokban kevesebb kalamajkát okoz egy ilyesfajta átváltozás, több jókedvet egy Love Parade-szerű, nyilvános, utcai mulatság. Arrafelé nem meglepő, ha egy nőről kiderül, hogy férfi.

Forrás: http://nol.hu/archivum/archiv-122899-103878

Egy hozzászólás “A nő, aki férfi” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük