Köszöntő

Kedves Olvasó!

Bár nem vagyok már-sajnos-20 éves, mégis most kezdtem ebbe a kalandba! Blogolok!

Egy kedves fellépő társam, Frutti már 10 éve ajánlotta nekem ezt az elfoglaltságot, de úgy tűnik ennyi idő kellett az elinduláshoz. Hiába, no, későn érő típus vagyok.

Egy politikamentes, vidám, szórakoztató oldalt tervezek. Régi és új humoros epizóddal, pár nosztalgikus fotóval és nagy sikereink videóival. Néhány részlettel talán a tavaly megjelent önéletrajzomból.

Természetesen minden jó ötletet szívesen fogadok!

Vegyétek és olvassátok, mert ez az én lelkem!

Miss Mandarin

Gyöngytyúk a zokniban

Megint egy új nap, és új fejezet:

4. jelenet

(Dávidék ajtaja ismét, most már a mai Kati csönget, előtte igazgatja magát, ajtót nyit

egy középkorú nő)

Kati:                           (meglepetten) . . .  Mária néni! Kezitcsókolom! (a nyakába ugrik, a nő furcsán hátrál) Nem tetszett változni semmit. (a nő továbbra is hallgat, Kati zavartan) Nem tetszik megismerni? Kati vagyok. Úristen, ennyire megöregedtem!?

Diána:            Nem, nem, dehogy!…Sőt!…(szinte szerelmes hangon) Gyönyörű vagy most is…

Kati:               (furcsállva nézi)…Köszönöm…Dávid?

Diána:            (széttárja a karját) Hát… (lesütött szemmel) igen!…

Kati:               Úristen, mi történt vele?!

Diána:            (döbbenten) Ja! Hogy ez kérdés volt…(kínlódva) Kati…Én nem Mária néni vagyok..

Kati:               (értetlenül) Tessék?! De hát…

Diána:            Hasonlítok, tudom. Elvégre van némi közünk egymáshoz. (kezet nyújt zavartan) Diána.

Kati:               Diána?…Tudtommal nem volt testvére Mária néninek. Pláne nem ikertestvére! (zavartan nevetgél, Diána hallgat, Kati visszanyeri lélekjelenlétét) Dehát akkor honnan ismer engem . . .

Diána:            (rekedten) Elég…régről…A gimnáziumból.

Kati:               Hát én is…én is akkor jártam ide, meg az egyetem elején is még…. (idegesen) Elnézést, de mi ez az egész?! Ha nem Mária, akkor ki maga egyáltalán?! És…hol van Dávid? Nyírő Dávid! Az osztálytársnője voltam! És a…(elharapja, idegesen) szóval én vagyok a Kati Amerikából!

Diána:            Látom. Az a helyzet, hogy Dávid…

Kati:               (felkiált) Meghalt?

Diána:            Nem, nem egészen.

Kati:               Kórházban van? Melyikben?

Diána:            Nem nincs kórházban sem, hanem hát, hogy mondjam, hogy is mondjam Dávid már nem lakik itt.

Kati:               (megkönnyebbülten) Ja, persze, nyilván elköltözött. (óvatosan) megnősült?

Diána:            (felnevet) Na, azt nem! Illetve már…

Kati:               (megörül) Elvált? Hol lakik?

Diána:            Itt.

Kati.               Itt?!!! Hát akkor…(indulna be, Diána útját állja)

Diána:            Nem egészen, illetve, mégse….Nézd, Kati, Dávid már nincs!

Kati:               (megzavarodva) Nem értem. Hát akkor mégis …

Diána:            Nem, nem halt meg, azaz bizonyos értelemben talán mégis, mert  . . . (kifakad) Katikám hát nem ismersz meg? Én vagyok, azaz voltam Nyírő Dávid!

Kati.               (rámered) Mária néni?!…

Diána:            (idegesen) Nem, nem Mária néni! Dávid!! Azaz…most már Diána.

Kati:               Mi?!Egy kukkot sem értek! (hirtelen elneveti magát) Te viccelsz! Dávid! Ó, hisz mindig is remek voltál! Te felvetted anyád ruháját?!

Diána:            (sértetten) Ez nem anyám ruhája.

Kati:               Jó, úgy értettem, őt utánzod? Szórakozol velem? Megtudtad, hogy jövök, igaz? Engedj már be, mesélj! Színész lettél? (viccelődve) vagy nőimitátor?…

Diána:            (komolyan) Nem imitátor. NŐ lettem. Igazából.

Kati:               (döbbenten nézi) Mi lettél?!….

Diána:            Nyírő Diána. Nővé operáltattam magam.

(Kati kővé meredten áll, Diána most megkönnyebbülve, hogy elmondta, kedvesen beinvitálja) Na, gyere. Menjünk be. (Kati mozdulatlanul áll)

(Diána közben indul be, pont olyan hangon, mint az anyja) Kávét? Süteményt? Van eper is! (visszafordul, látja, hogy Kati nem mozdul) Kati, én tudom, hogy ez így hirtelen felfoghatatlan, de hidd el, annyira örülök, hogy itt vagy (megfogja mindkét kezét) …engedd meg, hogy elmagyarázzam! Biztos meg fogsz érteni. Hisz mi mindig annyira…na, gyere.

Kati:               (undorodva kitépi a kezét Diána kezéből) Engedj! (szinte hiszterikusan

üvölteni kezd) Nem! Ez nem lehet igaz! (zokogva elrohan)

Diána:            Kati! Kati! Várj! Legalább engedd, hogy…(szalad utána, de Kati már eltűnt mint a szélvész, megáll, kiabál) Kati! Ne menj el!….

Gyöngytyúk a zokniban

Ime a folytatás:

3. jelenet

(Ma. Szállodaszoba Pesten, ahol Kati lakik. Judit, Kati és Dávid volt osztálytársnője,

tanárnő, rendezett külsejű, kiegyensúlyozott nő)

Kati:               (idegesen, kiborulva) De miért nem volt ott?!!! Ha egyszer megígérte! Tényleg aggódom érte!

Judit:              Te nem aggódsz, te látni akartad. Amit meg is értek, de hát…

Kati:               Miért, ez normális dolog, hogy soha nem jön el? Mindenki ott volt.

Judit.              Még Géza is.

Kati:               Ah! (dühösen) Ő csak a bosszantásomra.

Judit:              Rég elváltatok, mi bosszant még mindig?

Kati:               Semmi. (Judit ránéz) Na jó, bosszant, mert csak azért utazott ide Svájcból, hogy lássa, hogy találkozunk Dávid meg én ennyi év után! Most meg röhög a markába. Na mindegy, Géza olyan amilyen, de ha már egyszer itthon vagyok…

Judit:              Akkor keresd meg!

Kati:               Gézát? Elég, ha évente egyszer átruccan Amerikába Sarah miatt.

Judit:              Ki mondta, hogy Gézát keresd meg?

Kati:               Akkor meg ki a fenét?

Judit:              Nem a fenét, hanem Dávidot!

Kati:               (meghökken) Gondolod?

Judit:              Gondolom.

Kati:               De hol?

Judit:              Hát, először is a régi lakásán.

Kati:               Ugyan, senki nem lakik már ott.

Judit:              Katikám, ez még mindig Magyarország! Nem Amerika. Nálunk…van, aki még ott lakik. (csöng a telefonja) Igen, kisfiam. Julikára vigyázni? Ma? Hát ma…na jó, egy óra múlva. De máskor szólhatnál hamarabb is! (lerakja)

Kati:               Istenem! Hogy te nagymama vagy. Ezt el se hiszem!

Judit:              Még én se. Furcsa. Egyelőre nem is tudom hova tenni.

Kati:               Elmehetek veled? Úgy megnézném!

Judit:              Persze! Mindenképp meg akartam mutatni, csak nem tudtam, hogy pont ma kell vigyáznom rá.

Kati.               Zolika csak úgy csettint, és te már ugrasz?

Judit:              Dehogy! Ez most kivételes. Nagyon jóban vagyunk. Hál’Isten. És Sarah?

Kati:               Mi is. Csak tudod…nálunk más…ott az egyetem…évente csak egy…(gyorsan helyesbít)…csak egy párszor jár haza. Mint minden fiatal!

Judit:              Párszor?!…És hogy bírod?

Kati:               öööö…Remekül! Mindenki élje a saját életét!

Judit:              (furcsán nézi) Kemény lettél. Mint anyád volt. (Kati felkapja a fejét) Bocs. (csöng a telefonja) Igen? Hát persze, hogy tudom. Tej a hűtőben, banán a kosárban…jó, veszek kiflit. Hatot. Szia! (leteszi)

Kati:               Nahát, hogy Zolika apa! Nemrég küldted a képet, hogy megszületett!

Judit:              Nemrég. 23 éve. (nevetnek) Az semmi! De már Livinek is komoly udvarlója van, …Sanyika…szerencsére még gimnazista.

Kati:               Majd kirepülnek ők is nemsokára!

Judit:              Remélem nem repülnek messzire! Én biztos nehezen bírnám, hogy hónapokig ne lássam őket….

Kati:               (szigorú hangon) Felnőtté kell válni!

Judit:              Igen…akkor is ezt mondtad, mikor kimentél….az ösztöndíjjal.

Kati:               És azóta hat könyvem jelent meg! Tényleg, mondtam, hogy útban van a hetedik?

Judit:              (nevet) Útban van? Az új gyerek?…

Kati:               (feszülten) Attól, mert nekem csak egy van…

Judit:              Jó, jó, viccnek szántam. Ahogy mondtad…(csend) De…Most mégis Dávidot keresed….Szép pár voltatok. És hogy játszottátok a Rómeó és Júliát!…Sose gondoltam volna hogy… (elhallgat)

Kati.               (lágy hangon) Szóval, azt mondod, menjek el a lakásukra? Csak úgy? (elmosolyodik) …és Mária néni ajtót nyit…(nevetnek)

Judit:              Na, az szép lenne!

Kati:               (ijedten) Nem!…Egy idegen nő fog ajtót nyitni!…Egy…feleség!!! Vagy a fia?…Lánya?!…(kétségbeesve néz Juditra, akinek megint csöng a telefonja) Vagy unokája….

Gyöngytyúk a zokniban

2. jelenet

(Legalább 30 évvel ezelőtt. Pesti lakás, a fiatal, gimnazista Kati csenget, Mária néni,

Dávid anyja nyit ajtót. Az ajtó jobb szélen sréhen, egy konyhára nyílik, onnan Dávid

szobája, ami szintén látható.)

Kati:               Csókolom.

Mária:            Szervusz, Katikám, Gyere be.(hangosan) Dávid! Kati jött!

(bentről egy fiúhang)

Dávid:            Mindjárt! (gitárszót hallunk, Dávid énekel)

Mária:            (elérzékenyülve néz Dávid ajtaja felé) Gyakorol!

Kati:               (szintén ugyanolyan arccal néz az ajtó felé, majd összenéznek Máriával)

                        Szép hangja van.

Maria:            Ugye? Gondolod, hogy színész lesz?

Kati:               Biztos!

Mária:            Olyan ügyesek voltatok a múltkor is! Csak bámultalak titeket! Mint az igazi profik!

Kati:               Ugyan, Mária néni! Ez csak amatőr színjátszás. De Dávid…tényleg tehetséges.

(közben leülnek, Mária néni süteményt tesz az asztalra)

Mária:            (aggódva) De vajon felveszik?  Annyian jelentkeznek, tiszta lutri az egész! Vegyél, drágám.

Kati.               Köszönöm.

Mária.            (ábrándozva) Eljátszhatnátok Rómeót és Júliát!

Kati:               (nevet) Á, engem úgyse vesznek fel. (elmereng) De a Júlia…VELE… nem lenne rossz…(elvesz egy süteményt) Ez milyen finom!

Dávid:            (szép arcú, csinos, gimnazista fiú be) Ugye? Csak az én anyukám tud így sütni! (megcsókolja anyja homlokát, Kati kicsit féltékenyen nézi, azt hiszi, őt is megpuszilja majd, de Dávid csak elmegy mellette, leül, ő is vesz egy sütemény) Megtanultam a gitárszámot! Betesszük a következő darabba?

Kati.               (kicsit letörten) Aha…

Máris:            Kávét? Isztok?

Dávid:            Én nem, kösz.

Kati:               Én…sem. Inkább…(feláll, toporog)

Mária:            Menjünk be?

Kati:               (zavartan) Ja…ööö…

Máris:            Persze, tudom, gyakorolni akartok! Jó, nem zavarok! De azért egy limonádét csak iszol, Katika.

Dávid:            Én kérek!

Kati:               (állva) …Megyünk?…

Mária:            (Dávidhoz) Majd beviszem a limonádét.

(Dávid és Kati átmennek Dávid szobájába, Mária utánuk szól)

                        Van eper is! Habbal!

(Kati kelletlen arcot vág, bemennek)

Dávid:            (felkapja a gitárt) Na? Hallottad? (elkezd énekelni, de Kati elnéz, abbahagyja) Mi van?

Kati:               Semmi.

Dávid:            (lerakja a gitárt, sóhajt) Most az idegesít, hogy anyu még ötször be fog jönni? De miért? Hát te is szereted, nem?

Kati:               Szeretem, szeretem, de mégiscsak…(elhallgat)

Dávid:            …mégiscsak?

Kati:               Na, gyakorolunk? (hirtelen) Anyád azt mondta, eljátszhatnánk Rómeó és Júliát. Mi lenne ha…persze nem az egészet, de csinálnánk mondjuk egy Shakespeare-egyveleget.

Dávid:            (nagyon szépen, maga elé) Ó, Rómeó, miért vagy te Rómeó?…

Kati:               (nevetve)Azt én mondom!

Dávid:            (Kati felé folytatja) Tagadd meg atyád…

Kati                (átveszi) …s én sem leszek Capulet tovább. (szerelmesen nézi Dávidot, egymással szemben állnak, ekkor benyit Mária)

Mária:            Itt a limonádé! Meg az eper. Isteni! Végigjártam az egész piacot! Dávidkám, nem fázik meg a torkod a huzatban? Tudod, milyen érzékeny vagy. Behoztam a süteményt is. Na, mit próbáltok? Nézhetem?

(pillanatnyi zavart csend, majd csengetnek)

                        Lajos! (felpattan kiszalad)

Kati:               Hála Istennek!

Dávid:            (megörül) Apu! (indulna ki)

Kati.               Hova mész?!

Dávid:            Köszönök neki!

Kati:               De…most?!….

(Dávid zavartan visszafordul, lopva Katira néz, aki hozzálép és folytatja a Júlia monológot, közben belesül, egyre nagyobb zavarban vannak, a végén hirtelen Kati megcsókolja, Dávid is viszonozza, kissé ügyetlenül, zavartan állnak egymással szemben)

Dávid:                       Ezt most…miért kaptam?

Kati:               Csak úgy…

(hirtelen egyszerre újra megcsókolják egymást, most már hosszabban)

Dávid:            (megsimogatja Kati haját) Ezt szeretted volna?….

(Kati szégyenlősen hozzábújik, Dávid szeretettel öleli, csókolgatja)

Gyöngytyúk a zokniban

Kedves kis Szentjánosbogaraim!

Volt egyszer egy színház! Budán,a tejgyárral szemben! A Haladás Moziból Karinthy Márton színházat csinált, nem is akár milyet! Marci hívására és a jó sorsomat követve odavetődtem, és hosszú ideig sok örömet és szeretetet kaptam és talán adtam is a falai között.

Csodálatos karrier ívet írtam le a színházban! A néma, epizodistától eljutottam az abszolút főszerepig. Egész ottani munkásságom megkoronázására készültem, amikor az általam írt Gyöngytyúk a zokniban című darabomat letettem az asztalára. Csodálatos rendezőt is szereztem hozzá: Bozsik Yvette személyében. Yvette velem akarta eljátszatni a főszerepet, ám Marci még nálam is nagyobb nevet szeretett volna az előadás élére, úgy nevezett húzónevet. No olyat meg hosszas keresés után sem találtunk. A terv elsikkadt, a koronázás elmaradt!

Egy merész gondolattól vezetve most azonban folytatásokban közreadom a művemet. Hátha…

Tölgyesy Zoltán-Vajda Anikó

GYÖNGYTYÚK A ZOKNIBAN

                                                     színmű két felvonásban

       Dramaturg: Pataki Éva

SZEREPLŐK:        

Diána, korábban Dávid, 50 körüli

Kati, 50 körüli, Dávid volt osztálytársnője

Sarah, Kati és Géza lánya, egyetemista

Péter, 30 körüli, Diána élettársa

Géza, 50 körüli, Kati volt férje, volt osztálytárs

Judit, 50 körüli, Kati barátnője, volt osztálytárs

Alex., fiatal pincérfiú

Mária, Dávid édesanyja, 40 körüli  – emlékképben

Kati édesanyja, 40 körüli – emlékképben

Fiatal Dávid, gimnazista – emlékképben

Fiatal Kati, gimnazista – emlékképben

John, 50 körüli amerikai milliomos

Továbbá: emberek a bárban, fellépők, konferanszié

JÁTSZÓDIK:

Pesten és Amerikában.

Helyszínek: Diána lakása Pesten, Kati lakása Amerikában, Kati hotelszobája Pesten,  bár Pesten, bár Amerikában, emlékképben Dávidék régi lakása, emlékképben Katiék régi lakása

1. jelenet

(Amerikai lakásbelső New-Jerseyben. Kati, 50 körüli csinos, határozott értelmiségi nő. A lánya, Sarah, egyetemista, flegma, kissé elhanyagolt külsejű lány, egy szakadt válltáskába dobál be vasalatlan ruhákat, közben folyamatosan rágcsál valamit.)

Kati:                           Sarah! Miért nem vasalod ki azokat a cuccokat? Egyáltalán hogy nézel ki?  Mi történt a fejeddel?  (Sarah hosszú haja berasztázva, szétáll)

 Sarah:           (undokul) Raszta! Már legalább féléve így hordom! Harmadszor kérded meg! (hirtelen dühvel) Anyway, I don’t like to speak hungarian, don’t I?!

(csöng a telefon)

Kati:               De magyarok vagyunk, akkor is, ha…(felveszi a telefont, bűbájos hangon) Yes, hello hear is Cathy Tomek speaking! Oh! Wonderful! Of course! Ok! Right, tomorrow! Bye, Mr.Charleston! (lerakja) Elfogadták a könyvemet!!!

Sarah:            (unottan) Óriási! (indul ki)

Kati:               Nem is gratulálsz?

Sarah:            (anyját utánozva) „Oh! Wonderful! How nice!” (undorral) Ez miről szól? A „nevelés csodája”? „Remek házasság”? „Hogy legyünk még boldogabbak?” Hanyadik könyved is a wonderful life-ról? (gúnyolódva énekelve megy kifele) It’s a wonderful, wonderful life….

Kati:               Várj! Mikor jössz? Hálaadásra hazajössz? (félve) Vagy csak ….nyáron?…Sarah!

Sarah:            (visszafordul) Utálom a hálaadást! És ami azt illeti téged úgyse….

                        (közben a skype szól)

Kati:               Pillanat. (beleszól) Yes….(hirtelen megváltozik a hangja, boldogan felkiált)  Judit! Végre! Hogy mennyit kerestelek! Miért nem hívtál vissza? Igen, az osztálytalálkozó miatt! 25 év! Istenem, hiszen még most is fiatalok vagyunk! Na jó, jó már nem annyira! Persze, hogy megyek!

(Sarah áll, Kati nem veszi észre, annyira el van mélyedve a beszélgetésbe)

Sarah:            Esik. Elvihetem ezt a dzsekit?

Kati:               (izgatottan folytatja) És Ő? Ő is ott lesz? Hogyhogy melyik Ő?

(szerelmes hangon) Persze, hogy Dávid….

(Sarah vet egy dühös pillantást, majd felkapja a dzsekit, és kiviharzik)

Tudom, hogy a múltkor se ment el, de ez most a huszonötödik! Mégis,

szerinted mi lehet vele, hogy nem válaszol? Csak nem…halt meg?!… Nem, az nem lehet. Azt megéreztem volna….Érzed?! Mit?! Égett szag? Krumplifőzelék?!…Kinek ordibálsz?! A férjed…Te krumplifőzelékkel vagy elfoglalva, miközben én Dávidról beszélek?! Mi? Milyen új e-mail? Na jó, akkor leteszem! Pont most kell nézegetned az emailjeidet, mikor velem beszélsz?… MI?!!! ŐŐŐŐ?!!! Nem mondod komolyan! Azt írja, hogy jön?!! És pont miközben velem beszélsz….Ez égi jel! (felugrik, izgatottan járkál)…Most le kell mennem…Mi? Ha izgatott vagyok, futok egy kört a parkban…Jaj, nem hiszem el…Jön! Megérezte! Megérezte, hogy beszélünk! (megáll, kis szünet, más hangon) Ez nem pszichológiai túlzás! Te nem hiszel a telepátiában, mert mindig is…Áh, mindegy, majd otthon beszélünk! Máris megrendelem a repülőjegyet! De most lerakom. Szia! (lecsapja, keresi a dzsekijét) Hol a francba van a dzsekim?!…Na mindegy.  (indul ki) Sarah, képzeld!…hol vagy?!… (keserűen) Jellemző. Elment, köszönés nélkül. Ó, hogy zuhog! (visszajön, leroskad) Meg fog ázni. Még egy dzsekit se vitt magával.

                        (eldől a kanapén, becsukja a szemét, elmosolyodik) Istenem, Dávid…

                        Vajon megnősült?…Vagy gondol még rám ő is?…Ó, bárcsak ott lenne!

(zene, lassan sötét, Kati emlékképe jelenik meg)

No drágaságaim! Ez volt az első jelenet. Kérlek, írjátok meg érdekel-e a folytatás, vagy hogy tetszett, vagy bármit, ami az eszetekbe jut! Millió tsók!

Kidőlt keresztfának nem köszön már senki

In memoriam Zsazsa tax

Kedves Szentjánosbogaraim!

            Rég óta nem írtam nektek semmit, a testemmel együtt az agyam is karanténba vonult. De most, az élet mégis csak megszólalásra kényszerít. Pályatársam, Zsazsa Tax nemrégiben bekövetkezett halálával én lettem a magyar transzvesztiták doyenje, korelnöke. Ezért úgy érzem, hogy kötelességem megemlékezni Zsazsáról. Először is elárulom polgári nevét: Nyíri Dánielnek hívták. Sok gyermekes családba született, ahol édesanyja korán felfedezte kisfia másságát, ezért azt mondta testvéreinek, hogy „bemutatom új húgocskátokat, Zsazsikát”.

A pisze orrú, gömbölyded kisfiú boldog gyermekkora innentől kezdve biztosított volt. Kezdeti transzvesztita szárnypróbálkozásairól nem sokat tudunk. Egy bizonyos: a nyolcvanas években, Hemző Ilona által szervezett, Moulin Rouge béli, egyszeri transzvesztita show sztárjaként, teljes fegyverzetben lépett közönsége elé. Saját, csilingelő szopránján adott elő fergeteges operett- és táncdalokat. Zentai Annára erősen emlékeztető habitusa azonnal sok-sok nézője kedvencévé tette.

            Pár évvel később megnyíltak az első meleg szórakozó helyek, bárok, így én már a Lokálban, az Arizónában és a Tungsram udvar béli Angyalban is felléptem kis csapatommal, a Csodálatos Mandarinokkal. Zsazsa később többször a szememre vetette, hogy én nem segítettem az ő akkori színpadra kerülését. Erre egyetlen, de komoly mentségem, hogy nem is tudtam Zsazsa létezéséről. A Tungsram udvarban közben művészeti-vezető váltás történt: „Lady Dömper” helyett Hatvani Attila személyében. Ő lelökött minket a kiérdemelt trónusunkról és a Mandarinok helyett Zsazsa Taxot vette be a rendszeres műsorba. Sajnálatos módon a Zsazsánál jóval fiatalabb pályatársai nem tudták sem elviselni, sem megérteni a náluk több, mint kétszer idősebb Zsazsa sikerét. Ők csak egy konkurens, nyivákoló öregasszonyt láttak benne, semmi egyebet. Ezért aztán szervezett hadjáratot indítottak ellene. Szűk táboruk közvetlenül a színpad szélére állt, ahol huhogással, kacsingatással igyekeztek őt megzavarni. Gyakran éjszaka is többször felhívták, de nem szóltak a telefonjába. Mind erre a frissen debütált és a közönség zöme által pajzsra emelt Zsazsa nem volt felkészülve. Ezek az alantas támadások késztették arra, hogy sündisznő állásba helyezkedjen és minden, felé irányuló mozdulatot vagy mondatot sértésként fogadjon és visszavágjon. Sajnos, ez a magatartása már akkor sem változott, amikor megszilárdította helyét a szakmában és támadói is belefáradtak a zaklatásába.

            Később, az Angyal helyszíne megváltozott: a Tungsram udvarból a Szövetség utcába költözött. A meleg élet ebben az időben élte a szabaddá változásának fénykorát. Ekkoriban gyakran léptem fel együtt Zsazsával és a Mandarinokkal is a Szövetség utca színpadán. Együtt énekeltünk, táncoltunk, bohóckodtunk a Gerényi Kati által színpadra állított Hairben és a Három nővér musicalesített változatában is. Utóbbiban Posta Irénke játszotta Olgát, Zsazsa Mását, én pedig Irinát. Nem sokkal előtte váltunk meg rendkívül ügyes, de egyre növekvő igényű sminkesünktől, Feritől. Gyorsan vettünk egy pár parókát, de az arcunk kifestéséhez ügyetlenek voltunk. Első rémísztő próbálkozásaimat látva Zsazsa kedvesen és önként felajánlotta, hogy eljön hozzám és megtanít kifesteni magam. Ez nagyon nagy szó volt, mert ebben a támadó és irigy világban, akkoriban, nem nagyon segített senki, senkinek. Tanfolyama több hétig tartott melynek végére közösen kialakítottuk azt az arcot, amit a mai napig is használok.

            Zsazsa kettős lénye már az első látogatásakor megmutatkozott. Amikor kávéval kínáltam, kiderült, hogy ő csak a főzött kávét hajlandó meginni. Ezt a szerény óhaját körülbelül úgy adta elő, olyan ellentmondást nem tűrő stílusban és hangon, mint amikor a hajóskapitány beleordít a hajókürtbe és utasításokat mennydörög. Megszeppentem és átszaladtam az Erzsébet presszóba hozni igazi főzött kávét. Egész kapcsolatunk ebben a szellemben folytatódott: egy puszi – egy pofon. Sajátságos humorát, pikírt, csipkelődő megjegyzéseit mindig nagyon élveztem. Bár, amikor megpróbáltam viszonozni, nem mindig fogadta azt örömmel.

Ekkoriban érte a legnagyobb siker és megtiszteltetés, amikor meghívták a heti hetes női változatába rendszeres tagként. Ezzel egy csapásra országos ismertségre tett szert. Állandó meghökkentő pillanata volt, amikor nyílt színen lekapta a parókáját. Ez már-már a védjegye lett.

            Sok év telt el azóta. Az Angyal bezárt, Zsazsa visszavonult és már én is a visszavonulás szélén táncolok. Visszavonulása után Zsazsa énektanításba kezdett. Tanítványai között szerepelt Szulák Andrea, Kiss Mari Nagy Attila és Novák Angéla is.

Nyolcvan felé járt, amikor megrohanták a betegségek. És végül a Covid vitte magával.

            A Nemzeti sírkert szóró parcellájában az Óz nagy slágere, a Szivárvány-dal hangjaira szórták szét hamvait. Sajnos e végső aktuson szomorúan kevesen vettek részt, régi, zajos sikereinek tanúi távol maradtak. Úgy látszik, a hallgatásban töltött utolsó évei megtörték e művész varázsát.

            Ezért jutott eszembe a címbéli sor, amit a tanítványától Nagy Attilától hallottam: „Kidőlt keresztfának nem köszön már senki.”

Nyugodj békében Zsazsika!

Egy tökéletes nap

Kedves Szentjánosbogaraim!

Nagy napra virradt július 11-én az LMBTQ közösség! Olyasmi történt ezen napon, ami még sohasem eladdig! Kicsiny közösségünk  6 szép szál virága azon elhatározásra jutott, hogy több, mint 10 éves sőt az egyik csaknem 24 éves élettársi viszonyukat meghaladván tartós élettársi kapcsolatra lépnek. A 3 pár, kik amúgy jó barátoknak is tekintik egymást, szép sorjában, ki-ki saját választott zenéjére vonult az Erzsébet téri anyakönyvvezető elé és félkörben elhelyezkedtek a nagy asztal előtt. 

Zoli és Bélus Adéle Someone like You c. számának gyönyörű refrénjére, Pisti és Gábor Cserháti Zsuzsa Én leszek című opusára, mely szerelmük fellángolására is emlékeztette őket, Béni és Péter pedig, mondván, hogy új világ kezdődik az életükben Dvorák Új világ szimfóniájának hangjaira foglalta el a helyét.

Külön érdekessége volt a ceremóniának, hogy 2 pár Zoli és Bélus, valamint Béni és Péter tetőtől talpig azonos ruhát viseltek. A Terem üres volt, vendégeket senki sem hívott. Csak a fotós barát csattogtatta a masináját. Azaz hogy majdnem volt csak üres a terem, mert az egyik zugában szerényen,  de örömmel bújt meg Péter  szépséges fia, és az ő barátja, aki nem kevesebb kellemmel és erénnyel büszkélkedhetett.

Brigitta, az Anyakönyvvezető szívhez szóló, ám rövid beszédet mondott mély átéléssel, majd egyenként megkérdezte a megjelent párokat szándékuk komolyságáról. A határozott férfias IGENek után a megjelenteket élettársaknak nyilvánította. A temérdek aláírás után, – amelyek alatt Verdi Traviatájának pezsgő áriája szólt az Isteni  Callas előadásában , –  került sor a gyűrűk felhúzására, majd a páronként kötelező csókra.

Mindenki boldogan gratulált mindenkinek. És ha már pezsgő ária, akkor összecsendült sok pezsgővel teli pohár.

Az est egy elegáns étteremben elköltött vacsorával ért véget, a közeli Sas utcában. Minden kifogástalan volt. Egy tökéletes nap tökéletes befejezése!